Szappanopera helyett valóságshow - Idáról
Miközben acélozzuk elménket, gyúrunk szellemileg és izomra is, hogy felkészüljünk életünkért, becsületünkért folytatott csatára, van, hogy eltelnek hosszú percek is, mikor másra is tudok gondolni. Így egy kis időre elkalandoztam a nevek világában. Biztos ti is így vagytok ezzel, egy-egy névhez arcok, helyzetek kapcsolódnak, így válhat egy önmagában semmi keresztnév széppé, vagy egyébként gyönyörűen hangzó név ellenszenvessé.
Emlékszem, mikor a gyerekeink elnevezésén törtük a fejünket, akkor is beszóltunk egymásnak, hogy ez nem jó, mert rossz emlékeket ébreszt bennünk a viselője.
Tegnap este, lefekvés előtt, alvás helyett az Ida női név jutott eszembe. Ritka név lett manapság és mivel germán eredetű a ma oly népszerű Csengékkel, Villőkkel (lehet, hogy ez fiú név?) és Emesékkel nem veheti fel a versenyt.
Pedig igazán szép a hangzása, rövid, de egyszerűségében elegáns, olyan fejedelmi. Hát mégha a jelentését is tudjuk: tevékeny, serény, igazán feleségnek való. Akinek nincs Ida nevű ismerőse, az Gárdonyi finom kisregényében találkozhat vele. Naná hogy Ida regényére gondoltam, arra az édes-bús szerelmi történetre, amely főszereplője Ida a magányos, szentimentális, gazdag, de nehéz sorsú lány, kinek története aztán heppi enddel végződik.
Nekem is voltak Idáim, akikre nagy szeretettel emlékszem.
Fekete Ida haja, mint az ében, mint a klasszikus indiános filmekben a szép bennszülött lány, kinek dús hajfonata fenekét verdesi, szőrén üli meg a vad musztángot és kecses rugalmasságával táncol a farkassá változó sámánokkal. Na, milyen?
Vagy képzeljétek el Idát szelíden vad szőkének, kinek hosszú dús copfjai lobognak a szélben miközben Helmwige, Waltraute, vagy Gerhilde oldalán vágtat szárnyas lován az égi mezőn a Walhalla felé. Igaz, hogy Wagner Richard művében nincs Ida, de akár kaphatta volna az egyik harcos Walkür ezt a szép nevet.
Lehet, hogy Ida egy vörös, dögös szerelmes nő, mint ahogy gyakran ábrázolják Brünhildét, Wagner harcos, szerelmes áldozatra elszánt hősnőjét? Igen Ida vörösen is jól csengő név.
Lehet szőke, barna fekete vörös vagy ősz, jellemét belül hordja az ember, bár nagy igazság, hogy előbb utóbb megmutatkozik az arcán is. Persze annak, akinek van, mármint jelleme. ..
Ida vajon magyar vagy külföldi? Bár a német nyelvterülten is akad példány belőle, nekem Ida olyan magyar.
Hadd meséljek most az én Idáimról!
Mindkét Idát gyerekkoromból őrzöm szívemben a szép emlékek között. Az egyik Idához egy fiatal lány képe tartozik. Ida szőke, kedves copfos lány volt. Nyaranként találkoztunk, én nyaraltam, ő otthon volt édesapjával, mert anyukáját korán elvesztette. Nyáron jókat játszottunk, dumáltunk és nekem nagyon tetszett a neve, mert a városban már akkoriban sem sok Idával hozott össze a jószerencse. Sajnos néhány év múlva elköltöztek és szem elöl vesztettem Idát. Remélem tevékeny, serény asszony lett belőle, sok szép gyerekkel nagy boldogságban és egészségben él. ..
A másik Ida távoli rokon volt, szintén vidéken. Idus már néni volt mikor én megismertem, egy néni, ki nem beszélt, nem hallott. Valószínűleg beszélt volna, ha valaki gyerekként foglakozott volna vele. A fivérével laktak együtt ki szintén süket volt és néma. Két fantasztikusan derűs emberre emlékszem, akik egymással a siketek jelbeszédével társalogtak, meg azokkal a hallókkal is, kik ismerték a kézjelek tartalmát. Mikor nyaranta megérkeztem, azonnal megkerestem őket, mivel mindig a ház körül szorgoskodtak. Mikor megláttak fülig szaladt a szájuk és olyan szorosan öleltek, hogy levegőt is alig kaptam. Így szavak nélkül is érezhettem a szeretet, az örömet. Kisgyerekként én is mutogattam nekik az általam összerakott jelnyelvvel és ők nagy odaadással próbálták kihámozni kalimpálásom lényegét. Mikor nagyobb lettem már csak mosolyogtunk, ölelkeztünk, és már csak ők mutogattak, én meg feszülten figyeltem a kézmozdulatokat és hogy öreg szemeikből megfejtsem a ki nem mondott szavakat. Majd egy nyáron már csak Idát találtam, Emil búcsút vett a földi léttől, következő évben követte őt nővére is. Így tűnt el életemből Emil és Ida, kiknek szeme gyakran többet mesélt, mint néhány nagy szóvirág.
Szóval ilyen volt az én két Idám, sajnos nem minden Ida ilyen. Nektek van Idátok?
