Helló
Egy vígopera három felvonásban, német nyelven: A rózsalovag
A Tavaszi fesztivál keretében mutatta be a Budapesti Operaház Richard Strauss: A rózsalovag című vígoperáját. Mint megtudtam az operabarátok között vannak nagy rózsalovag rajongók, akik könnyes szemmel hallgatják a zenét és várják a végkifejletet, de a többség számára talán kicsit poros és hosszú ez a három felvonásos zenemű. Hogy mégis érdemes megnézni? Igen a gyönyörű zenék, a nagyszerű színészi teljesítmények és bravúros énekesi megoldások miatt…
A rózsalovag, Richard Strauss német komponista és Hugo von Hofmannsthal jeles osztrák drámaíró az Elektrát követő második közös operája, 1911-ben, Drezdában került bemutatásra. Az ezüstösen csillogó, sokrétű, grandiózus zene már a premieren frenetikus sikert aratott, és a mű rövidesen a legnépszerűbb, leggyakrabban játszott európai operák sorába emelkedett, sőt, 1926-ban az első filmes változat is elkészült. A Strauss által külön e célra komponált zenekari kísérettel vetített némafilm önmagában is kuriózum. A rózsalovag-láz később sem hagyott alább: évtizedekkel később Strauss szimfonikus szvit formájában (A rózsalovag-szvit) is feldolgozta az operát.
Történet majdnem dióhéjban
A romantikus vígopera két főhőse, a szép tábornagyné és nagyon ifjú kedvese, Octavian ( kinek női hangra írt alakját mindig hölgy szólaltat meg) , nem nézi jó szemmel, hogy a hozományvadász Ochs báró a csinos Sophie Faninal kezére pályázik. A faragatlan báró Octaviant küldi leánykérőbe Sophie-hoz, ám amikor a „rózsalovag” a hagyományoknak megfelelően átadja a lánynak a báró által küldött ezüstrózsát, nem várt fordulat történik: a fiatalok egymásba szeretnek. Az események sodrában a pénzsóvár, élvhajhász báró alaposan lejáratja magát, Sophie apja elutasítja. Miután a tábornagyné felismeri, hogy többé nem kötheti magához az ifjú Octaviant, nagylelkűen egyengeti a fiatal pár útját.
Strauss és Hofmannsthal olvasatában a – Hofmannsthal által csak „vidéki Don Juan”-ként emlegetett – egyszerű
Díszlet és jelmez
A Rózsalovag első bemutatója óta szinte mindig azonos értelmezésben került az operaházak színpadára. Magyar Állami Operaház most szakított e megkérdőjelezhető tradícióval. Andrejs Žagars rendező Julia Müer díszlettervező és Kristīne Pasternaka jelmeztervező koncepciójában a cselekmény ideje az opera keletkezésének ideje: a századforduló, a régi világrend, az Osztrák–Magyar Monarchia hanyatlásának művészi szempontból rendkívül gazdag időszaka, az I. Világháborút megelőző, utolsó jólesően dekadens periódus, a szecesszió kora. A díszlet egyszerű, de nagyon impozáns; A századfordulót idéző nagy ablakokkal szabdalt világos terek és a kovácsoltvas díszítések a szecesszió finom báját idézik, bár a világítással bánhattak volna néha bőkezűbben is. A jelmezek igazán impozánsak, visszahozzák a kor hangulatát egyúttal egyfajta társadalmi keresztmetszetet is adnak a századforduló időszakáról.. Talán a tábornagyné öltözete lett kevésbé szerencsés; toalettjében inkább a finom lénye dominált, így megjelenése alapján hamarabb gondolnánk tisztes matrónának, mint fiatal szeretővel incselkedő kacér hölgynek. Bár lehet ez rendezői koncepció, hogy mi nézők rögtön tisztán lássuk a helyzetet: Azt, hogy eme titokban édelgő párocska kapcsolatában hamarosan változás következik.
Még az operáról
Az opera hosszú és ettől néha unalmassá válik. Amit imádnak benne a rózsalovag funok : Az például Bichette Marie-Theres „Néha felkelek az éjszaka közepén, s megállítok minden, minden órát" című dala, vagy a két fiatal szerelmének zsenge pillanatairól szóló duettje, vagy akár a tábornagyné elbocsátó szép áriája…Ezektől és ehhez hasonló ragyogó elemektől válik a hosszadalmas libretto az operairodalom egyik remekművévé. És ami az egyszerű nézőnek is igen szórakoztató lehet, az Ochs, a kivagyi báró figurája. Lars Woldt kitűnő választás volt az #Operaház részéről hiszen amellett, hogy ragyogóan énekel, remek színészi játékával életre kelti a hús vér nagyképű és egyszerű , de önteltsége miatt elbukó és ettől szánni való férfit.
Aki ismerkedik az opera műfajával, az ne A rózsalovaggal kezdje, de aki szép dallamokkal és kellemes színészi játékkal feldúsított hosszú esti kikapcsolódásra vágyik az nézze meg Richard Strauss vígoperáját. ( Szy)-fotók Kiss Tamástól)
