Hétfőn történt, de megeshetett volna a hét bármely napján, mert annyira jellemző. Történt mindez napjainkban,45 km-re a fővárostól egy nyaralóhelyen a fő szezonban, amikor a környék lakossága többszörösére növekszik, s ahol a túlnyomó magyar sokaság mellett feltűnik néhány külföldi is.
Azok a gyűlölt multik és láncok ilyenkor hosszabbított nyitva-tartással dolgoznak, bizonyára kizsákmányolva a dolgozókat, de tekintettel arra, hogy a bugyuta strandolók jó időben egész estig konnyadnak az egészségtelen napon, és inkább a késői órákban indulnak bevásárló körútra.
Hősünk pontosabban hősnőnk viszonylag sokat tartózkodik e helyütt, mondhatnánk, már-már bennszülöttnek számít. Bár azt is tudja, hogy ennyi idő alatt nem lehet kivívni ezt a megtisztelő címet, hiszen egy ismerőse 38 éve gályázik ott nyaranként, meg telenként is, mikor forgalom van. Két éve független képviselőként indulva kivívta az emberek fanyalgását, hogyan is mer egy gyüttment ilyen pozícióért a ringbe szállni…
Szóval hősnőnk kerékpárjára pattant, hogy a szokásos ötórai zárás előtt elérje a kis boltokat, ekként támogassa a honi kereskedelmet, ugyanis a többség ekkor zár. Sajnos a bringa kereke leengedett, így késve indult, de még időben. Országúti kerékpárosokat meghazudtolva száguldott a föld utakon, mert a kisebbik főúton minimum 80 km-rel száguldozó és éppen csak elkerülő autók között nem szeret.
Első állomása a rövidáru bolt. A hölgy fél után pár perccel már lázasan csomagol, férj meg fagyival a kezében bíztatja. Hősünk fekete vagy fehér díszcsatot keres műanyagból. Díszcsat nincs, pedig ráadásul nagy divat is, van ellenben hatalmas fémcsat így a nyár derekán. Kérdi, hol nézzen, talán a halboltban?- nem is értik, mit mond.
Irány a gyógynövény bolt. Hát az csak fél ötig tart nyitva, így értelemszerűen zárva van. Nem baj, megy a gyógyszertárba. A sorban előtte álló hölgy timsót kér. A válasz, sajnos elfogyott, de megrendelik, persze a nagy kérdés az, hogy van-e még a nagykerben… Hősünk propolisz tablettát kér. Válasz: nincs. Kérdés: miért? …csak?... Köszöni, és el, már kissé feszültebb állapotban.
Át a pékhez, amelyik fél nyolcig van nyitva és tradicionális magyar receptek alapján készülő kenyeret és pékárut árul. Hát, ha speciális, legyen az, kér egy árpásat. Válasz: sajnos elfogyott, majd holnap tessék érdeklődni!
Még szerencse, hogy hétköznap van, és a zöldséges még nyitva tart, mert egyébként szombat déltől hétfő reggelig pihennek a zöldáruk és árusítóik is. Itt egy kis kopaszbarackkal vigasztalódik, aztán bringára pattan, s irány a 3 km-re levő másik gyógyszertár, valamivel fel kell nyomni az adrenalint. Ott van minden, ami kéne, csak pemetefű cukorka hibádzik, de ez már majdnem siker.
A gyógyszertár háta mögött kicsi magyar közért, hát betér oda, hisz csak tej kéne, meg négy zsömle. Bent hárman dumcsiznak, de egy idő után érdeklődnek betérésének okáról is. Mondja kéne négy zsömle, meg egy liter sovány tej. Fél hat van, zsömléből már csak három maradt, tejből meg csak egyféle van. Hát megveszi azt, hadd nőjön szervezetükben a káros fehér zsír mennyisége… és egy majdnem sikeresnek nevezhető bevásárló körút után hazatér. A többi dolgot majd megveszi egy hipermarketben, mert az e heti extrém túra ezzel meg is volt.
Egy igaz történet Magyarországról…
