Kegyetlenül és felejthetetlenül köszöntött be május közepe és ama fagyot hozó névnapok, mint a Szervác, Pongrác és Bonifác, és még hátravan Orbán napja...
A nép és szájhagyomány emígyen is magyarázza a májusi pocsék időt: A várható májusi fagyok miatt a kényesebb növényeket (uborka, paradicsom, bab) csak a fagyosszentek után ültették. Egy topolyai népi magyarázat szerint „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”. A naphoz időjóslatok is kapcsolódtak: például Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Több vidéken is azt tartották, hogy ha az időjárás felhőtlen, akkor jó bortermés várható.( Wikipédia)
Ezen a tavaszon hatalmas, országos vízzel búcsúzott a három fagyos-név, amely az emberek, házak, utak mellett a növényeket is igen megtépázta. Íme néhány kép a szomorú napokról;
....Út vala volt, víz vala lett...
Gumicsizmában,csónakkal járható csak...
Túl, túl, messze túl, mi van a vízen messze túl... sej, ott is víz van...
Hajlik a nád, a tavon dúl a szél...
Amikor a fák úszni tanultak...
Vízinövény lettem....?
Tükröződések a pázsitos réten...
