Sajnos még mindig gyakran gyötörnek rémálmok az éjszakák során, és legjobban esik a reggeli alvás, persze olyan tájban, mikor már fel kéne kelni. Ahogy mostanában gyakran mondom: Na, mindegy!… vagy mégsem?
Szombaton volt a Jucus temetése, ami még inkább letaglózott. December végén lett volna 46 éves, és már nincs köztünk. Azt mondják, hogy nem az számít, mennyit élsz, hanem az, hogyan. Ebben sok igazság lehet, de neki tényleg bántóan rövid idő jutott, főleg, hogy tudom, mennyi dolga lett volna e földi világban. Jucus elvesztése és a velünk történtek egyaránt rossz álomnak tetszenek. Még mindig várom a csodatevő jó tündért, de biztosan eltévedt… Egyébként meg olyanokat hallok „bíráinkról”, hogy azt le sem merem írni. Ha fele is igaz némely városi pletykának, akkor nincs min csodálkoznom, hisz, ha a lélek halott, akkor nehéz cipelni a testet.
A mese is lehet valóság?- Vagy a valóság csak mese?
A valóság elől a mesék birodalmába kirándultam bő két óra erejéig. Irány a mozi, és Harry Potter legújabb része. Restellem, de én nagy Potter- könyvek rajongó vagyok, és így muszáj volt a filmes adaptációkat is megtekintenem. Mivel a párom nem éppen Potter fun, a kisebbik fiam hozta meg az áldozatot és együtt néztük meg a Halál ereklyéit.
Emlékszem egyszer egy nagy művész, magyar, színházi ember és sikeres filmszínész nyilatkozta a TV-ben ( valamelyikben), hogy igen a Pinokkió az mese, de a Harry Potter az arról szól, hogy varázslással minden megoldható. Rögtön tudtam, hogy nem olvasta egyik könyvet sem és nem látta a filmeket sem, hiszen a varázslók világa tiszta szabályok mentén bonyolódik, és minden, ami gyarló és szánni való, az szinte mindig a varázslók emberi tökéletlenségéből fakad.
Gyakran életveszélyes kedvenc könyvünket megfilmesítve viszontlátni, de Harry Potter esetében már a szereplőválasztás is majdnem tökéletes, szinte minden felnőtt és gyerek is olyan, amilyennek a regény alapján elképzeltem, a modern filmes technika pedig már képes a fantáziával is lépést tartani. Így aztán hiába ismert a történet mégis jókat lehet izgulni az ismert helyzeteken is.
Akinek kimaradt Potter története, elég, ha annyit tud, hogy a fiú barátaival, a varázsló tanoncokkal kénytelen felvenni a küzdelmet a gonosszal, akit a többi varázsló csak Tudodki-nek hív, de ő a nevén nevezi a kegyetlen gonoszt, Voldemort. Ez a nagy kaland bonyolódik és keményedik könyvről könyvre. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy kerülnek szembe egyre nehezebb próbatételekkel és nemegyszer szembe kell nézniük szeretteik fájdalmas elvesztésével is. A halál ereklyéi a nagy, a végső összecsapás könyve, amiben mindenki tudja, hogy csak egy maradhat… A könyvből kétrészes filmváltozat készült, az első rész látható most a mozikban.
Sajnos mostanság bármit teszek, hallok nézek, valahogy mindig magunkra vonatkoztatom, és keresem benne az aktualitást, és állandóan megtalálom azokat a hátsó üzeneteket, amik a mondatok, tettek mögött jelennek meg. Egyre jobban látom, hogy a művészi alkotások olyan örök érvényű igazságokat közvetítenek felénk, amelyek korokon, társadalmakon átívelve állandóan aktuálisak, mert mi emberek semmiből sem tanulunk.
Na, most a Harry Potter is ilyen aktualitásokkal indít: Mikor Dudlyék megtudják, hogy veszélyben vannak Harry mellett, azonnal elpucolnak a házukból, lesütött szemmel, nagy lelkifurdalással, de nagyon sebesen. –Mintha a körülöttünk levő gyávák és árulók néztek volna vissza a vászonról, pedig ahogy hallom némelyiket már utol is érte végzete… Isten látja lelkem nem én rimánkodtam érte. Hisz nekem nem jobb, ha másnak rossz. Pusztán a jin-jang lépett működésbe. ..
Dudlyék szégyenteljes futása után egy diktatúra víziójába csöppentünk: Ott jártunk, ahol a félelem mozgatja a dolgokat, ahol az egyik lény eldönti a másikról, hogy valójában jó- e, hogy belepasszol-e az aktuálisan elfogadott trendbe. Aki kilóg a sorból, az büntetést kap. Akik hatalomhoz jutnak, azok nem bírnak magukkal. Na, még ilyet! Hiába ilyen csak a varázslók társadalmában eshet meg, ebben nincs semmi emberi. Vagy mégis? Ki tudja.
Megható, ahogy a három tinédzser képes hátrahagyni szeretteit, a biztos családi fészket, hogy megmentsék a számukra kedves világot. És az is, ahogy kiállnak, harcolnak egymásért, akár életüket is kockáztatva. A varázslók társadalmában szép számmal akadnak gyávák is, akik életüket, családjukat féltve beállnak a sorba, és kevés számban ott vannak a jó barátok, rájuk bármikor számíthatsz. A varázslás csak eszköz, a hit, a bizalom és a szeretet legalább olyan fontos a történetben, mint a varázspálca. Mivel ez csupán a történet első része, nem jutunk el a végkifejletig. A barátok keresik a gonosz lelkét rejtő ereklyéket és mindenki számára nyilvánvaló, hogy a végső összecsapás, a színvallás elkerülhetetlen.
Igaz, hogy két órás volt a film, de részemről észre sem vettem, és tíz perc szünet után beültem volna az újabb két órára, hogy jussunk már el a végére, és egyszer már katarzissal jöjjek ki a moziból. Majd legközelebb.
A tanulság: Midig felelősségteljes döntéseket kell hozni, és tudomásul kell venni, hogy nem lehet megúszni a dolgokat. „Egy jó barát a szomorúságban felér százzal a vigasságban.”- hogy ez milyen igaz!
