Majdnem két hónap telt el a nagy változások óta, és mi nézőként felkerestük az Operaházat. Mindketten boldog felszabadultságban érkeztünk egy színházba, egy előadásra, amihez már csak nézőként van közünk. Jó volt, komolyan először volt jó. Tudom, hogy röhejes, a MI , de az elmúlt három évben az egész család az operával élt, kelt, feküdt, „pihent” és lélegzett. Sajnos vagy hál’ Istennek a szőnyeg szélén való térdepelés érzése mindannyiunkat érintett, minden szempontból…
Ne gondolja senki a nevekkel való játék alapján, hogy mi paranoiás lelkek, csupa-csupa rossz emberrel vagyunk körülvéve, akik ütnek és vágnak minket, de sajnos a csalódás nagyobb megrázkódtatás, mint az öröm. És igen, nagyon sok embert nyújtotta felénk a kezét, nyitotta meg lelkét szívét, a Gábor a Kati, a Sanyi 1 és a Sanyi 2. , a Kálmán és a Mari, az Éva és a Munyi , meg a Boci, az Ági, a Márti, a Zoli, a Laci az Ildi, a Zsuzsa meg a Pali, és persze mindenekelőtt a MARCSI …és még sokan mások…Örök hála…
Szóval az Operaházban jártunk, ahol a városi pletykák szerint számos darab hosszabb pihenőre készül, mint a Fidelio, az Anyegin, a Mefisztofele , a Xrexés és az Elektra is, így aki ezekről eddig lemaradt, az igyekezzen..
Mi ezen az estén egy ős balettet láttunk, hiszen "A rosszul őrzött lány " egyike a legrégebbi, ma is játszott táncos-történeteknek. A nagy francia forradalom előestéjén mutatta be Bordeaux-ban Jean Dauberval együttese. Azóta számos színpadra állítást megért, zenei anyaga többször kicserélődött, míg 1960-ban Frederick Ashton elkészítette a maga változatát. Egyébként is egy különleges mű, hiszen ahogy kevés a vígopera, úgy igen ritka a „vígbalett” is. Na, "A rosszul őrzött lány" egyike a mókás szituációkra, helyzet és jellemkomikumok sokaságára épülő színpadi műveknek. Talán nem is csoda, hogy Moliere hazájából a tánc egy ilyen könnyed történetbe ágyazva jelenik meg.
Egy falusi környezetbe repít minket a kissé didaktikus és erősen minimalista díszlet, ahol rögtön tudjuk, hogy ki az úr, hiszen megjelenik a kakas-úr a kapirgáló tyúkocskák csivitelésétől kísérve. A gyerekek nagy örömére az eredeti műben szereplő szamár helyett egy békés póniló is feltűnik a színpadon. A szituáció ismert: Ott van a lány, meg a hozzá való fiú, akik szeretik egymást, de persze a lány anyja többet remélve egy gazdag kérővel igyekszik összeboronálni gyermekét. A férjnek kiszemelt fiatalember és apja ura is eléggé bugyuta, míg a szerelmesek nagy találékonyságról tesznek bizonyságot, és persze a tiltott szerelemnek sok segítője is akad. A vége meseszerű, hisz a fiatalok egymásra találnak, és minden jó, ha a vége jó.
Történik mindez az aratás, marokszedés, sarlózás, napsütés és nyári zápor közepette, tánccal és zenével elmesélve. A klasszikus balett koreográfiája mentén haladva az egyszerű történetet virtuóz szólók, szerelmes és humoros padödők és nagyszabású kartáncok színesítik, ahol a szólisták számos, ragyogó egyéni alakítással teszik emlékezetessé az estet. Az előadás három fontos szereplője Lise (Radinya Dace), Colas (Bakó Máté) és a néhol kedvesen házsártos Simone anyó (Bajári Levente).
A tánckar sarlózási kartáncát nézve azonnal érzékeltem, hogy ezek a fiatalok már csak kombájnos aratást láttak, sarlóval csak a néprajzi múzeumokban találkozhattak. A lányok meg igen gyakran csaptak át az önfeledt szórakozásból RSG-s szalaggyakorlatba, de egyébként ragyogó kellemes este részese lehet, aki jegyet vásárol A rosszul őrzött lányra.
