Lezajlott az idei Magyar Filmszemle, később rendezték jóval a szokásosnál és jóval rövidebb ideig is tartott. Ez volt a 42. , és talán az utolsó is, egy ideig biztosan.Néztem a tavalyi számokat. Íme, egy kis ízelítő tavalyról: „A rendezvény hét napja alatt a fő helyszínen, a Palace MOM Park kilenc termében tartott 402 előadáson 40981 nézőt regisztráltak. A másik budapesti helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban 7034 jegy talált gazdára a szemlén. Így összesen 48.015 néző volt kíváncsi tavaly a magyar filmekre, de a tudományos ismeretterjesztő kategóriában is hatezer feletti volt a nézőszám… „ Ezzel szemben idén sikerült a 10.000 feletti nézőszámot is átlépni. És aztán azt lehet mondani, hogy nincs érdeklődés…
Így is lehet rombolni és ugye rombolni sokkal egyszerűbb, mint építkezni. Ilyenkor mindig a tengerparti homokvárak jutnak eszembe, amiket legalább fél napig épít a tűző napon egy lelkes, kreatív csapat, majd naplemente táján megérkezik egy unatkozó társaság, egy csapat fiatal vagy gyerek és szisztematikusan 10 perc alatt szétrúgják a homokcsodákat. Nem zavartak azok senkit, lehet, hogy az apály el is mosta volna őket, de van, akinek bántja a szemét.
Visszagondoltam az én szemletörténetemre, most meg is osztom. Az elsőn, valamikor egyetemista koromban voltam, akkor sikk volt a szemlén nézőként részt venni. Alig tudtunk jegyet venni, mert akkora volt az érdeklődés, pedig akkortájt jobbára csak szidták a filmeket, hogy túl művésziek, öncélúak.Aztán néhány év kimaradt, mert a szemle vidékre költözött és én nem mentem vele. Szerencsére visszatért a nagy filmmustra a fővárosba ,és én így évről évre sok magyar filmet láthattam. Tudom, lehet egyébként is moziba menni, de a szemlének mindig volt egy varázsa. Ott nyüzsögtünk sokan- sokan, harcoltunk a jegyekért és szidtuk, szerettük a filmeket, ahogy éppen megérdemelték. Utána gondolva legalább 25 szemlén vettem részt nézőként, egyet hagytam ki gyerekszületés miatt igazoltan maradtam távol Legjobban a Kongresszusi Központot szerettem, ahol akár lépcsőn ülve is néztük a filmeket. Jó volt, hogy a pórnép között ott nyüzsögtek a filmesek, színészek, producerek, rendezők.
Később átköltözött a rendezvény a Corvinba, a Mamumtba, volt a Millenárison és az utóbbi években a MOM Parkban, valamint Uránia Nemzeti Filmszínházban is. Persze nem voltak a szemlék botrányoktól mentesek, valami balhé mindig színesítette a hazai film seregszemléjét, de valahol mindenki kíváncsi volt az új alkotásokra, a szakma is és a mozit szeretők is. Fanyalogtunk, fanyalogtunk, de azért évről évre újra nekifutottunk. Ott volt közöttünk akkoriban a magyar film új góréja, az Andy Vajna is legtöbbször, az utóbbi években két fejjel magasabb és 40 évvel fiatalabb szőke barátnőjével, aki mindig a hóna alá csapta az amerikai producert… ja és, ha balhé volt kívülről, akkor láthatóan összezárt a szakma…
Most a 41 már eleve úgy kezdődött, hogy véletlenül hallottam róla, én is, aki egész nap a neten lógok. Mégiscsak lett, és egyetlen jó hír volt, hogy Cserhalmi elvállalta a játékfilmes zsűri elnöki tisztjét. Már a nyitó is sajátosra sikeredett, hiszen a megszokott sok életpálya értékelő díj helyett csupán egyetlen egyet adtak át. A díjazott Bara Margit volt, akit betegsége miatt férje képviselt. Valahogy ,minden nagy tisztelet mellett felmerült bennem, hogy annak adták a díjat, aki nem tudott tiltakozni sem… Állítólag még ő is azt mondta: „Már késő”…
Aztán jöttek a botrányok és a tanácskozások is. A botrány Fábry Sándorhoz kötődik, aki Szomjas Györggyel forgatott filmjét letiltatta, amit az alkotók nagyon rossz néven vettek, hiszen állítólag Fábry előzőleg zöld utat adott. Érdekes módon a filmben három gyerekkori barát beszélget a rendszerváltásról. Mit is mondhatott Fábry, amit a forgalmazás idejére már vállalhatatlannak tart?… Azt hiszem hírverésnek kitűnő ötlet a letiltás, mert mindenki kíváncsi rá.
A filmesek leültek Vajnával és csapatával, meg nyilatkozott a szakszervezet is. Nem vagyok filmkészítő, de mikor a szakma egy ágyúja,nem kicsi, aki egyébként egészséges pragmatizmusáról ismert, azt mondja, hogy a filmszakmában a sötét ötvenes évek visszatérése várható, akkor erre mit mondhatnék. Na és persze jól látható, hogy szétesett a szakma, már nem a film számít, hanem, hogy ki készíti, így hamarosan lesznek majd jobboldali és baloldali filmek, amit rajtunk kívül, akár a magyar nyelvet senki sem fog érteni, hisz filmből csak jó és rossz van, legyen fikciós, romantikus, nagy költségvetésű, vagy alacsony, közönség vagy művész…
A cím : Hogyan tovább? Vajna és társai valamint a szakma közötti vita, vagy inkább háttérbeszélgetés címe volt, hogyan is majd kiderül….?
