Selejtek Szilvitől

Úgy látszik ez a nyár a régen látott barátok előkerülésének időszaka. Legalább ennyi jó történik körülöttem….Köszönet a FB-nek, mert rajta keresztül bukkant rám egy másik, régi jó barát. Vele majd tíz éve találkoztunk utoljára, azóta nem járt itthon nekem, neki csupán átmeneti otthonában.

Ő is nagy koponya, pedig „csak nő”, van vagy három diplomája, mégpedig igen szerteágazó tudományokból, az építészettől a pszichológiáig minden érdekli, és ami érdekli, abba bele is ássa magát, és megszerzi a hozzátartozó papírokat is.

Nem idevalósi, még csak magyar ősei sincsenek, mégis ragaszkodik ehhez zavaros kis országhoz, amitől sok jót nem kapott eddig. No, nem az emberektől, ők többnyire szerették és tisztelték, igen sok barátot gyűjtött, de hiába lát az emberek lelkébe, csak összefutott olyan honfitársunkkal, aki jól átvágta, anyagilag és erkölcsileg egyaránt, ugyebár nem vagyunk egyformák…

Most jött, hogy újrakezdje itt, és tőle kezdem elhinni, hogy egyszer jó országban fogunk élni, és ha türelmesen várunk, elmondhatjuk: „…. Mert itt van már a Kánaán!”... „És addig? Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell…”

Bár a neten szörfözés közben rábukkantam egy marketinges oldalra, ahol arról szólt az írásmű, nem szabad, hogy felkészületlenül érjen a jólét hirtelen beállása, és szükségünk lesz egy "Kánaán protokollra, amely segítségével, ép elmével és duzzadó pénztárcával élhetjük meg a jólét okozta sokkot…. Mit mondjak, már alig várom.

Szóval az én barátom és a családja is hisz abban, hogy itt jó lesz nekik, talán nekünk is. Addig igyekszem pozitív dolgokra gondolni, mert a negatív gondolatok kártékonyan hatnak a lélekre. Maradjunk annyiban, hogy ez nem könnyű, mondhatjuk nagyon nehéz, hiszen nekem attól még sosem volt jobb, ha másnak rosszabb. Anyagilag és életminőségben bizonyosan nem, bár be kell, hogy valljam a káröröm egyes esetekben igen jól szokott esni. Bosszúálló nem lévén, ez a kellemes érzés, azonban hamar el szokott múlni, és már csak arra gondolok, hogy mindenkit utolér a jól megérdemelt végzete.

Addig pedig örülök, hogy a lengyelek is tokajival boroznak majd elnökségük során- még jó, hogy nem egy svéd kései szüretelésű borral!!-, hogy roma stratégiánkat keresztülvertük Európán- hogy Horvátország csatlakozása már karnyújtásnyira került….

Ellenben gyomorszorító, ha látom, hogy bűnösnek vélt politikusokat (ha szeretem, ha nem ) kötőféken húzogatnak be és ki és be- van akinek már bérlete van-, hogy az egyik rádió sugárzása mostanában nem zökkenőmentes- ha szeretem, ha nem-, hogy egy másik sajtóterméket kommentjei hangvétele miatt piszkálják, pedig úgy néz ki, hogy önmagától is elhallgat, hogy csak felárral ehetem a cukros édességeket, hogy vélhetően továbbra sem a felelőtlen, pénzes gyorshajtókat és szabályszegőket bünteti fekete ponttal a törvény szigora vagy annak szigorú őre…

Örülök a magyar-kínai barátság erősödésének, hogy az egészségtelen chipszek nem az egészséges életre való szoktatással kopnak ki a forgalomból, hanem kormány akaratával vezérelt büntető adók megtámogatásával. Örülök, hogy a bírákra hosszú békés öregség vár, nem dolgoztatják őket halálra, bár eddig azt hittem, hogy a korral együtt jár a bölcsesség és a körültekintő értékítélet. Örülök, hogy nyár van, hogy kikeltek és már úszni tanulnak a hattyúfókák, a szárcsa gyereke, a kis vadkacsák és a sirályok, hogy kevesebb a szúnyog, mint tavaly, hogy érik a paradicsom, hogy van néha napsütés és jó idő, hogy klassz, nagyon klassz barátaim vannak….Végül is, ha jól igyekszem, akkor sokkal több az öröm, mint a bánat?! Azért még nincs itt a Kánaán…