Margit gyerekkorom óta a barátnőm, ismerjük egymást, mint a rossz pénzt, ahogy régen mondani szokták volt. Egyikünk sem tökéletes, de hibáinkkal együtt elfogadjuk, elviseljük egymást, hű de nagyon régen. Elfogadjuk egymást és hiszünk a másiknak, a másikban. Tőle hallottam ez a történetet. Ha nem ő mesélte volta, talán azt mondanám, hogy, hm, finoman szólva is kitaláció, főleg ha véletlen odatévedek a jósok, médiumok és tisztánlátók szerepléseire.Margittal napi kapcsolatban álltunk a gimis évek végéig, de aztán ő a műszaki egyetem felé vette az irányt én meg ugye nem. Mivel ott az ivararány mindig igen kedvező volt a lányok számára, ő hamar megtalálta partnerét, Jánost, a kedves, okos és jópofa vidéki srácot. Ő is a barátom lett. János apja rendőr volt, abból a sok helyen ismeretlen becsületes fajtából való. Parasztgyerekből lett a rend őre és szívós akarattal, diplomát is szerzett hivatása mellé. Merthogy hivatása volt a rendőrösdi. Szakmájában szigorú, de igazságos lévén kollégái szerették, felettesei azonban kevésbé. A sok munka, a négy gyerek, a nagycsalád és az állandó feszkó megtépázta az egészségét és egyszer csak az derült ki, hogy áttétekkel tarkított rákbeteg lett.
Akkoriban még az volt sok helyütt a protokoll, hogy mindenki tudott a betegségről a beteget kivéve. Így volt ezzel Margit apósa is. Azt hitte, hogy a kínzó gyomorfájdalmak, a hirtelen fogyás egy erős gyomorfekély következménye. Az orvosok fél éves életet diagnosztizáltak. János apja napról napra gyengült. Ahogy Margit mesélte, ijesztő volt látni, ahogy a nagydarab erős emberből lassanként kifogy az erő, az élet. Már csupán csillapító narkotikumokat kapott és szinte percenkét rándult össze minden arcizma az elviselhetetlen fájdalom miatt. Margit akkoriban hallott egy ismerősétől Natasáról, a grúz természetgyógyászról, aki éppen itt élt Budapesten. Az ismerős lelkendezve mesélte, hogy milyen nagy jót tett Natasa krónikus beteg gyermekével. Összeült a családi tanács és Margit elmesélte a hallottakat. A család úgy döntött, hogy kipróbálják, hisz, ha beteg fájdalmai csökkennek és méltósággal élheti hátralevő napjait már megérte a dolog. Felkeresték hát Natasát, aki energetizál, és kineziológus és igen mély a beleérző képessége is. Talán utóbbi miatt Margit apósa már az első találkozás után mosolyogva pattant fel a kezelőágyról és Natasánál felejtette a botját. Natasa az első „vizsgálat” után 75%-os gyógyulást ígért. Margit és János kicsit hitetlenkedve fogadták ezt a bejelentést, de azt mondták, hogy kipróbálják, hiszen legfeljebb jó lesz.
Így is tettek. Eleinte heti két alkalommal, majd csak egy héten egyszer, és bő félév múltán már csupán havonként találkozott Natasa. és Margit apósa. Utóbbi szemlátomást javult; elmúltak az elviselhetetlen fájdalmak, magára szedett jó néhány kilót, lassanként visszatért az életkedve és az energiája is. Eltelt a beígért félév és az após még mindig élt, sőt …A kötelező felülvizsgálatokon kicsit csodálkozott a kezelőorvos, de mondta, hogy előfordulhat ritkán ilyen csoda is. Margit apósa még 15 boldog évet töltött családja körében és majd nyolcvan évesen hunyta le nyugalomban, a családja körében a szemét.
Margit és János együtt élték át a szemlátomást csodát és ez a találkozás sokban megváltoztatta a világról alkotott képüket. Azt mondta Margit, hogy neki nyugalmat nyújtott már Natasa puszta létezése is, hogy itt van, és bármikor segíthet.
Sajnos Natasa visszatért Grúziába, talán ott gyógyítja honfitársait,de Margit máig visszavárja…
