Ahol nyár elején befejeződött, ott indult el újra a Poltár őszi szemesztere, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. Az első vendég Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa volt.
A főiskola a Nyócker sűrűjében lakozik, ahol megkezdődött egyfajta rehabilitáció, így eklektikus összevisszaságban váltják egymást a korszerű épületekkel övezett sétálóutcák, és az erősen lepusztult, nem túl bizalomgerjesztő részek, amelyek még őrzik a kerület régi, diszkrét báját.
Egy, még érintetlen utcában található a főiskola, ahova egy jelentéktelen kis kapun belépve igazi oázis bontakozik ki. Aki, épségben eljut a helyszínre, az rögtön megérzi, hogy a béke szigetére érkezett. Belül egy mediterrán udvart fognak közre az épületek, nagyon hangulatos, szerényen, de ízléssel átgondolt minden, legalább is, ami látható.
Ide érkezett az érdeklődök tisztes számú társasága és Petschnig Mária Zita, kísérője, férje Kéri László, az állandó kérdező Farkas Zoltán,László és a kifogyhatatlan energiával tevékenykedő Irma, aki erre az estére Szirmuskává alakult, de, hogy miért is, az maradjon titok.
Kis pogácsa majszolással induló esten Irma ismertette az őszi és tavaszi szemeszterre kigondolt terveket, a meghívottak lehetséges körét. Nagy ínyencségeket tartogat ez az év, ha sikerül az időpont egyeztetés és valóban leülnek majd egymás mellé az érintettek.
Petschnig Mária Zita összerakta nekünk egy rövid bevezetőben, amit részleteiben úgy nagyjából tudtunk.Mivel a hallgatóság túlnyomóan optimista személetű, akiknek mindig félig tele a pohár, így az előadás után nem követtünk el tömeges öngyilkosságot, s aki erre kísérletet tett, azt a többiek visszafogták.
A gazdasági mutatóink , hm nem túl rózsásak, csökkent a fogyasztás, ami elsősorban az arányos és igazságos adórendszer hozománya, de aki bátrabban fogyaszthatna, az is óvatos, hisz nem tudja meddig lesz munkahelye, hogy lesz –e nyugdíja, a későbbiekben elég pénze, ezért még ők is visszafognak, kuporgatnak.
A versenyszférában csökkent a fogalakoztatás, valamint megugrott a részmunkaidősök száma. Megnövekedett a közmunkások tábora, de a segélyhez képest esetleg magasabb jövedelmük nem gerjeszti a fogyasztást, legfeljebb a szolgáltatók lélegezhetnek fel, hogy csökken az adósok száma.
Fenti folyamatok miatt alakult ki az a helyzet, hogy összességében ugyan nő a foglalkoztatottak száma, ez mégsem serkenti a fogyasztást. A munkaerő piaci statisztikák nem adnak egyértelmű képet, bár egyes adatok szerint gyarapszik a foglalkoztatottak száma. Mégsem lehet minden rendben, ha a sacc/ kb statisztikák szerint 400.000 felett van a külföldön, tartósan munkát vállalók száma. Mikor nemrégiben egy kisebb színház jegytépő állást hirdetett, amelyre 500 felett volt a jelentkezők száma, akkor az ember elbizonytalanodik , hogyan is nőhet a foglalkoztatottság ( Fizetés 40ezer brittó körül mozog) Úgy tűnik , hogy a statisztikákba bekerülnek eddig oda nem tartozó munkavállalási formák is, így javítva a mutatókat.
Az MNB kamatcsökkentése újabb lökést adott ahhoz, hogy elszabaduljon az infláció és az árfolyam. Az országba hatod annyi tőke áramlott be, mint amennyi kifelé ment.
A jelenlegi gazdasági helyzetünket igen markánsan jellemzi, hogy a beruházások a 2005-ben mért állapothoz képest 50%-kal csökkentek, pedig ez a hosszú távú növekedés alapja. Összehasonlításképpen, ez a mutató Lengyelországban +60%-ot mutatott ( Foci Eb!), de szlovák szomszédjainknál is 30% körül mozgott. Unortodox gazdaságpolitikánkkal elkanyarodtunk az európai trendektől, de nemcsak a fejlettebb felétől, hanem már a felzárkózóktól is.
Az IMF/EU hitel is szóba került. A hallgatóság és előadónk is erősen kételkedik abban, hogy valós cél a hitel megállapodás nyélbe ütése. Ugyanis a készenléti hitellel együtt jár a szoros negyedévenkénti ellenőrzés, aminek a kormány nem nagyon örülne. Helyette elővigyázatossági hitelre hajtunk. Mondjuk azt, majd kiderül mi lesz ebből a kommunikációból.
Petschnig Mária Zita úgy látja, hogy finanszírozható az ország, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. A Keletre nyitás hozománya jóval kisebb lehet hosszú távon, mint, amit az IIMF/EU megállapodás hozhatna, mert utóbbival nem csak hitelhez juthatnánk, de erősödhetne az ország bizalmi indexe, jönne a tőke, lenne beruházás stb, stb...
Szóval egyfajta zsákutcába hajtottunk be, aminek még mindig nem látjuk a végét pontosan.
Esett szó jó dolgokról is, a hírek szerint jól fogynak az államkötvények, az nem derül ki, hogy mely rétegek vásárolják őket.
Jó hír, hogy a közgazdász társadalomban megindult egyfajta közeledés és rájöttek a megmondó emberek ( vagy azok egy része), ahogy nincs jobb és baloldali színház, csak jó vagy rossz, úgy meg lehet találni a gazdaságpolitikák között is azt az összhangot, a kompromisszumot, amely nem egyes emberek, csoportok önmegvalósítását, hanem a többség, az ország érdekeit szolgálja. A dolog mondjuk úgy, még csak gyerekcipőben jár, abból is elég apróban, de vannak már jelek. Vannak, akik olvasnak is a jelekből és van fülük is hozzá....
A kérdések és válaszok órájában szóba jött a mezőgazdaság helyzete, a kapák és a kaszák problematikája is, az új „grófok" megjelenése, a sertésállomány megcsappanása, arról is volt elmélkedés, hogy, a diplomások ágyneműt húzogatnak a határokon túl. Azért, volt, hogy nevettünk is....,
Egy Móricz idézet; a nevetésről
„Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.
Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni...".
