Selejtek Szilvitől

Nemrégiben találkoztam egy jó ismerőssel , s ennek kapcsán előtörtek jó kis múltba vesző élmények. Így arra gondoltam, hogy míg el nem felejtem életem egyik nagy kalandját, hát megosztom, mert lehet ,hogy szórakoztató és még tanulságos is lehet.

 

Mostanában történt, hogy egy valaha szeretett ember kiütött a pozíciójából egy valaha szeretett embert. Hiába az én barátom ,nem az ő a barátja…Mivel a szeretett emberek csatája miatt sem több pénzem nem lesz, sem a „tehenünk” nem ad több tejet, hát a mi szempontunkból ez marginális kérdés, főleg mivel sokkal többről van szó, mint a tehenünk tejelő képességéről. Szóval pocsék egy helyzet keletkezett.

Mi a barátainkat sosem politikai eszmék mentén választottuk, és az egyikkel hiába gondoltunk majdnem hasonlót, ő megtagadott minket.... Egyik „ barátunk elárult” másik nem is foglakozott velünk. Mi mégis úgy érezzük, hogy saját sértettségünk fölé kell helyezzük az általunk helyesnek vélt utat. És az nem a döntéshozó választotta út,…. Na és akkor mi van??? Majd egyszer talán kiderül.

Úgy tűnik, hogy hazánkban a rendszerváltás csak a banánfronton ment végbe: S azt már bárhol lehet kapni.

Rá kellett jönnöm, hogy a demokrácia valamivel több, mint, hogy sorban állás nélkül kapható a banán…. Hiába az EU- ban egy életen át tanulunk…Lehet, hogy kicsit zavaros, de az is lehet, hogy érthető...

 

Jó tizenöt éve történt, hogy egy félig meddig üzleti út keretében Kambodzsában és Thaiföldön jártam. Elhatároztam ,hogy most mikor valamennyire még emlékeszem, megírom ennek a két útnak fontos történéseit. Legalábbis amik még élnek az  emlékezetemben .

'95 elején, mikor éppen munkanélküli voltam- már másodszor- és teljes erőből dúlt a délszláv háború, kaptam egy lehetőséget, hogy egy igen vegyes csapattal Kambodzsában és Thaiföldön töltsek némi időt. Mivel éppen akkortájt lődöztek a szerbek határon innen és túl, félelem nélkül elindultam Indokinába, amiről annyit tudtam ,hogy elég messze van, és hogy arrafelé garázdálkodott egy Pol Pot nevű fickó. Úticélunk Thaiföld és Kambodzsa volt. Thaiföldre akkor már jártak a módosabbak, de Kambodzsa majdhogy szűzterület volt a hazai idegenforgalom szempontjából. Ezen az úton kellett feltérképeznem, hogy milyen lehetőségeket rejt a még fel nem fedezett Kambodzsa…

 

Februárban indultunk, itthon az influenzajárvány már javában tombolt, a gyógyszertárakban hosszú sorok álltak lázcsillapítóért, orrcseppért, vitaminért, meg én is magas faktorszámú napolajért, mert annyit biztosan tudtam, hogy arrafelé nagy a meleg… Érdekes volt ,ahogy a gyógyszerész kisasszony felkutatta a raktárat a 30 faktoros napvédőért.

Közben megkezdtem az úti előkészületeket. Repülőjegyemet, szállásomat más intézte, így rám csak az úticsomag készítése maradt. Nekiálltam a Kambodzsáról szóló információk beszerzésének. Nem volt egyszerű, hamar kiderült, hogy a térség ezen országa valóban nem tartozik népszerű turisztikai célpontok közé.

Megtudtam, hogy ebben a hazánknál kétszer nagyobb államban akkortájt 10 millióan éltek, és versenyben volt- van a világ legszegényebb országa címért, hogy Pol Pot kiirtotta az értelmiséget, hiába folytatott stúdiumokat a Harvardon.

A kilencvenes évek elején kezdett újra benépesülni a főváros, Pnom Pen, amit az ötvenes években Indokínai Párizsának neveztek, hogy ott van a dzsungel mélyén Angkor a világörökség egyik gyöngyszeme, amely az ország aranykorának emlékhelye. Kiderült az is, hogy itt van a világon a legtöbb feltáratlan akna.

A gyarmati éveket, majd a pol-poti rémuralmat követően jött a dicsőséges felszabadító vietnámi hadsereg. Miután ők is elhagyták az országot az ENSZ rendfenntartó egységeket vezényelt oda a szabad és tisztességes választások érdekében. Ekkor dolgozott Kambodzsában 300 magyar rendőr is, akik többsége, mint később kiderült ,beleszeretett ebbe a szegény, de mégis varázslatos országba. 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. A választók 90%-a (!!!) kinyilvánította a véleményét. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyűlés, amely Norodom Szihanukot választotta királlyá, a miniszterelnökökből pedig elsőre kettő lett:Norodom Ranariddh és Hun Sen. Az ország államformája alkotmányos monarchia, de a király inkább csak díszítő funkciót tölt be az ország politika életében. Hatalmas dzsungelek és rizsföldek adnak munkát és megélhetést, ha ez nem jelent túl nagy bőséget. Ja és átszeli az országot a Mekong, Ázsia híres folyója, ami innen hömpölyög tovább a vietnami delta felé.

Kambodzsa őslakosai a khmerek, de élnek itt thaiok, kínaiak is szép számmal, hivatalos vallás a buddhizmus, de akadnak itt csekély százalékban keresztények, és a  brahmanizmus is elterjedt az országban. Kb. ennyit tudtam meg Kambodzsáról előzetesben, meg azt, hogy nincs kötelező védőoltás, ajánlottból persze volt egy csokorra való. Eldöntöttem, hogy nem leszek beteg, így egy nagy üveg svédcseppel és apósom tanácsára egy üveg gatyaszaggató házi pálinkával felszerelkezve szálltam három társammal repülőre egy februári este.

Az útitársak közül egyet már régebbről ismertem, egyiküket már látásból ismertem, a harmadik egy ismert arc volt, de mi csak akkor találkoztunk először. Rögtön beszólt egy kedveset, hogy én kire is emlékeztetem. Nem ismertem az illetőt, de mégis úgy éreztem, hogy nem pozitív volt a hasonlat. Óvatos lettem és arra gondoltam, hogy nem ez a pasi lesz az egyik országos nagy cimborám.

Egy közös volt négyünkben: mindannyian dohányoztunk, na és akkoriban ez még nem is volt tilos a repülőgépeken. Elrepültünk hát mi négy bagós  Frankfurtba, hogy onnan egyenest a Thai fővárosba, Bangkokba repüljünk egy éjszaka alatt. Thaiföldről már találtam útikönyvet, így, míg el nem aludtunk azt olvasgattam, hogy képet kapjak a valaha Sziámnak nevezett egzotikus országról. Elindult a repülő, a gép tele volt hazalátogatókkal és ott voltunk mi is. A hosszú út alatt ettünk, ittunk, sétáltunk TV-tünk, bagóztunk aludtunk. Reggel cicamosdás és fogmosás és kiszálltunk Ázsia egyik legnagyobb repülőterén, ahol egy volt magyar rendőr várt minket…. (folytatása következik)