Selejtek Szilvitől

A zene és a társaság mellett most Kéri Lászlóval múlattuk az időt. Már-már törzsvendégként járunk az A38-as hajóra, ahol csekélyke nosztalgiázás után átadjuk magunkat a Neopromitív örökzöldjeinek és kis kereskedelmi szünet és társadalmi élet után jön a beszélgetős rész. Most is így történt ezen a nyárba hajló estén.

Mellékesen gyönyörű ilyenkor a Duna, nyugodt és végtelen és meglepően élénk forgalom bonyolódik rajta…

 

Megint szép számmal gyűltünk össze, többen jöttek egyenest a munkahelyükről az öltözetükből ítélve. A korosztály? A korosztály vegyes, de inkább nem olyan fiatal, de talán szellemileg még egy ideig harcra fogható.

Ahogy a nagyokhoz illik kis csúszással indult a program, de itt nem a muzsikusok sztárallűrjei miatt volt a későbbi kezdés, hanem a nézőket vártuk össze. Összejöttünk volt fiúk és lányok és Földessel kiegészülve,

Szántó Jeti igazolt távollétével a hat ősember dalával indított az ismét ötfős zenei formáció vagy mi.

„Itt van a Neoprimitív, Hat mélyen érző szív, S mert kokaint sose szív, Jelleme nagyon pozitív… „

Földes most kimondottan jót tett a többi fiúknak, mert sokkal, nagyobb jókedvvel játszottak, mit előzőleg. A citerát és gitárt virtuózan kezelő Földes aktuál közéleti és politikát is érintő beszólásaival remekül szórakoztatta a zenésztársakat és persze minket nézőket is. Énekhangját már nem is említeném, mert az a Székely L. Norbi (X Faktor) legszebb pillanatait is felülmúlta.

Amúgy nálam a jókedv és szomorúság váltogatta egymást, jókedv a hangulattól a daloktól a társaságtól, rosszkedv a mai helyzetre is hajazó verssoroktól, attól, hogy milyen fájdalmasan aktuálisak. Álljon itt nehány éppen csak kostolóként;

„Ha kimossák kéthetente az agyamat
És elmúlik a lábszagom
Ha véletlenül támadna egy gondolatom
Nyomban agyon hallgatom
De éjjel makkal álmodom

Hiába tudom, hogy tiszta vagyok
Ha mások bepiszkítanak
Mint értéktelen, újrafestett pénzdarabot
A markukban tartanak
Olcsón adtad el magad…”( Agymosolyda)

 

Vagy a másik

 

Hiába az ember oly keveset tanul a múltból, hogy az már szinte semmi, és mire megérti, arra már nincs döntési helyzetben…

Volt tehát a koncert, taps is és elismerő fütty is és az előre megbeszélt ráadás is.

Kis lábrázogatás után következett Kéri, aki profi előadóhoz méltóan igen szórakoztató órákat szerzett nekünk akkor, ott. Szórakoztató? Talán nem a legjobb szó, inkább üdítő, jóleső percek voltak; együtt lenni egy okos emberrel, és meghallgatni gondolatait, kétségeit, elismert tévedéseit, és a közeli jövőről szóló vízióit is. Jó volt, hogy nem igét hirdetett, nem mondta meg a tutit, hanem hagyott minket tovább gondolni, gondolkozni, hogy érezhettük együtt a gondolat szabadságát, amely mostanában erős hiánycikk. Nekem, talán túlontúl is optimista volt, de a mi érdekünkben legyen neki igaza! Valószínűleg Kérit a közönség korösszetétele inspirálta, hogy a jövő egyik lehetséges kitörési pontjaként a nyugdíjasoknak szóló gyógy -turizmust jelölte meg…

Egy biztos elrepült 11-ig az idő és elkerültek éjjel a rémálmok is, pedig egy volt évfolyamtársnőm mesélte, hogy régi-új, de most erős kollégája már beígérte neki a börtönt…Nem baj, lesz még Polvax júniusban is….Remélem addigra már DrMáriás szörnyű kedvencei helyett más kortárs művész kiállításában gyönyörködhetünk a program előtt, után és közben!

Képek  Neoprimitíről