Sorozat helyett valóságshow
Biztos többen is hallottatok erről a sorozatról, amely a családjáért mindenre kész anya történetét dolgozza fel. A főszereplő hölgy Julianna, miután férjét, aki ügyész nyilvános szex és politikai botránya miatt bebörtönzik, újra munkába áll és elkezdi felépíteni darabjaira hullott életét.
Az én férjem nem ügyész, és tudtommal szex botrányba sem keveredett, politikával is csak a konyhaasztalnál és szükség szerinti időközönként a szavazófülkékben foglalkozott eddig, mégis úgy néz ki, hogy dolgos életünk éppen darabokra készül hullani.
Régen kezdődött… Lassan belépünk közös életünk 32. évébe, de már 35. éve ismerjük egymást. Nem kötötte össze frigyünket a pap, mi mégis úgy gondoltuk, hogy jóban és rosszban, meg holtodiglan és holtomiglan…
Sokszor nem volt könnyű; kezdetben kilógott a popónk a nadrágból, majd hatalmas kölcsönök árán lakáshoz jutottunk. Ebben az időben kötelezettségeink befizetése után mínuszban voltunk, így kíméletlenül fiatalon özveggyé vált anyukám szponzorálása miatt nem haltunk éhen, mint két diplomás +1 gyerek. Aztán véget értek a szűk esztendők és már tisztes módon éltünk. Nyáron nyaraltunk, úgy ahogy tellett; fizető szobákban a Balatonon, az NDK-ban és egyszer még Jugoszláviában is, télen meg néhány napig Szlovákiában teleltünk.
Aztán jött a kettesszámú gyerek és azzal együtt a rendszerváltozás is. Örültem, hogy többé nem kell banánért sorban állni és bíztam a szebb jövőben. Mint annyian mások beleugrottunk különböző vállalkozásokba szinte semmi pénzzel, hiszen megtakarításunk nem, de két kicsi gyerekünk volt, meg kifogyhatatlan optimizmusunk. Kis örömök, nagy csalódások és hatalmas átverések után rájöttünk, hogy mi nem fogunk nagy bizniszt csinálni, így azt tettük, amihez úgy gondoltunk, hogy értünk. Én a tollforgató, szerkesztő műfajban kevergek egyik helyről a másikra, míg a párom a kultúrában fejti ki közgazdászi tevékenységét. Rosszul fizet, de ő imádja a színházat, a műfajt. Nem egyszer otthonról vitte be a motyókat, nem egyszer ingyen, „szerelemből” dolgozott, mert hitt abban a csapatban, amelyiket az aktuális politika a peremre taszított. Ő csak a tehetséget, az embert nézte, hogy mai hasonlattal éljek: sohasem azt nézte, hogy ki milyen mezben focizik, csak azt hogyan is űzi mesterségét. Ahogy ennek lennie kell a XXI. században.
Az utóbbi három évet is színházban töltötte, a napból 12-14 órája oda kötötte, és nagyon boldog volt az elért eredmények miatt. Én meg féltettem, veszekedtem vele, hogy nem lehet ennyit dolgozni büntetlenül, semmi sem ér annyit, hogy meghaljon érte. De ő csak tette a dolgát, és ha néha bementem hozzá, megállítottak kollégák és áradoztak arról, hogy milyen nagyszerű fickó is az én férjem, hogy mennyit tesz a színházért…(Hova lettek? Nem tudom.) Nekem ez a kis dicséret jutott, meg hogy három éve nem nyaraltunk, hogy otthon mindenben egyedül voltam, mert az én uram minden energiáját ebbe a színházba fektette. Még anyukáját is gyakran én látogattam a kórházban, mert a színház összedőlt volna nélküle. ..
Most meg egy csapásra az életünk dőlt össze hisz az uramból, a munka élharcosából egyszeriben csibész és gazember lett. Ahogy mondják a sok befektetett munka elnyerte méltó büntetését, dicséret helyett megkövezni készülnek. Ettől kicsit nagyon összeomlottunk, hiszen ez nemcsak a férjemet, de engem is minősít, sőt tavaly meghalt édesanyját, az én drága jó anyámat meg a gyerekeinket is. A hírek szerint 32 éve egy bűnözővel kötöttem össze életemet, de legalábbis egy felelőtlen kóklerrel, aki 32 évnyi szakmai tapasztalat után semmihez sem ért. Amúgy a hírre két nap alatt leszaladt róla
Most itt tartunk, nagyon összeroppantunk, de mi, a férjem, a gyerekek és édesanyám feltétel nélkül hiszünk egymásban és a végsőkig kitartunk egymás mellett és a végsőkig elmegyünk igazunkért. Ezt kívánja tőlünk az a fajta értékrend, amiben felnőttünk, amit szüleinktől kaptunk, amit gyerekeinknek átadtunk és a tükör, amelybe eddig is és ezután is tiszta lelkiismerettel akarunk belenézni. Most itt tartunk, de be fogok számolni a történtekről, hogy aki tud, az okuljon belőle
Írhatnék imát is, de most inkább Heltai Jenő Szabadság c. versének néhány sorát idézem
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
Folyt köv….
