Fenti a mondatot mindig komolyan vettem és így is gondoltam egészen idáig. Ha húsz évvel fiatalabb lennék, azt hiszem, erősen elgondolkoznék most a szavak jelentésén.
Ahogy hallom Nyugaton a helyezet egyáltalán nem változatlan. Az elénk követendő példaként, akkor még ellenzékben lévők által sokat emlegetett Portugália erősen küszködik és a dübörgő Írország is beborulni készül. Nem öröm ez, de ebből látszik, hogy a jónak látszó ösvény is lehet zsákutca, és nagyon felelősségteljes dolog a helyes utat kiválasztani. .. És az is, hogy a kimondott szavakkal játszani felelőtlenség.
Amúgy a Duna volt mellékágánál épült csodás épület körül a helyzet változatlan. Most már jó lenne teljesen túl lenni rajta.
Tanulságos barátságok
Ma egy barátom (nevezzük Kornélnak) történetét mesélem el, aki hasonló cipőben járt, mint mi nem is olyan régen. Álljon itt a történet azoknak, akik most vannak benne a slamasztikában és azoknak, akik még előtte állnak. Olyan ez, mint a játszótéren az anyák vagy a kutyások közötti tapasztalatcsere. Mások történeteiből rájössz, hogy semmi különös nincs a te gyereked, bocsi kutyád viselkedésében, hisz más családban is megesik hasonló. Ez mindig megnyugtató. Na, ilyen az én barátom története is;
Kornél nem élt aktív pártéletet, nem is volt egyik párt tagja sem, bár igaz nem rejtette véka alá az aktuális politikai élettel szembeni kritikáját sem. . Tette a dolgát nap, mint nap jó szakemberként. Kicsit el is nyelte, ledarálta őt a nagy gépezet, mert maximalista volt, tudását 100%-ban alárendelte feladatának. A családja persze ettől egyáltalán nem volt elragadtatva. A vicces az egészben, hogy még annyit sem keresett, amiből legalább az alsó magyar luxust élvezhette volna, dolgozni meg annyit dolgozott, hogy egyéb pénztermelő tevékenység szóba se jöhetett. A két egyetemista lánya mellett nemigen tudott félretenni a „nehéz napokra”. Reggeltől estig robotolt, de sikerek úgy hatottak rá, mit egy bázisugrás, vagy egy jó rafting, feldobták, és ahogy leszívták, úgy erőt is adtak neki.
Párja sokat panaszkodott, hogy elmúlt a közös életük; a pasija hazatérve öt perc múlva már a TV előtt aludt, az asszony meg azon gondolkozott, hogy mi a fenének élnek együtt? Talán, mert hitt abban, hogy előbb utóbb kiegyenesednek a dolgok és lesz újra közös életük is. És akkor jött a megoldás. Váratlan volt és kicsit drasztikus, de egy biztos, hogy az említett problémák azonnal megoldódtak: Kirúgták a barátunkat. Na, jó közös megegyezés volt, de az erősen kezdeményező a munkáltató volt.
Azért bármekkora is volt az „öröm”, a világ akkor feje tetejére állt; A kollégák úgy néztek rá, mint a büdös tojásra és a barátok száma is tetemesen megcsappant. Elsőre az derült ki, hogy még az előző munkahelyi főnöke nyúlt utána. Akkor azt hitte, hogy barátságban váltak el, hisz Kornél rengeteg szakmai szívességet tett volt kollégájának. Igaz, a kolléga saját szakmájában elég középszerű. Az a típus, aki verbálisan oldja meg a dolgokat, remek társalgó és azt gondolod róla,hogy milyen helyes, okos ember. Azonban képtelen a szóvirágokat tettekre váltani, az elképzeléseket megvalósítani. Igazából mások ötleteiből és gondolataiból él. Kornél szakmájához pedig egyáltalán nem értett az ex főnöke, így aztán utólag saját fegyverével, szóval mocskolta volt kollégáját, ahol csak tudta. És tudjuk a suttogás a szóbeszéd előbb utóbb, de célt ér. Ahogy mondják: Nem zörög a haraszt, meg a hasonlók. A suttogó marketing lassanként megtette a hatását. Jó magyar szokás szerint a megbízhatónak vélt embernek elhittek mindent anélkül, hogy utánanéztek volna.
Pedig, ahogy a barátom mesélte az ex főnök ezzel csak az ő saját füle mögötti vajról igyekezett elterelni a figyelmet. Mivel ez egy apró ország, annak is eljutott a híre barátomhoz, hogy az exe kirúgása örömére pezsgőt bontott. Én valójában nagyon sajnálom az ilyen sekélyes embereket, mert nagyon rossz lehet nekik. Mint azt már régen megmondták: Boldogok a lelki szegények… Ha ez a boldogság neki, hát meg is érdemli, szörnyű unalmas élete lehet és nagyon boldogtalan is.! De ez legyen az ő gondja, a barátomnak is meglett a magáé. Végkielégítést nem kapott, hál’ Isten így vissza se kell fizetni, de munkája sem volt, pénze sem és tartaléka sem. Így vidám napok köszöntettek be.
Ekkor kért segítséget egy barátjától, vagyis egy régi barátnak tartott embertől. Akit annak idején az ő ajánlása alapján vették fel egy céghez. Az ember már nyugdíjas volt, így barátommal való szóba-állás, segítés nem okozott volna gondot, nem veszélyeztette volna a létét. Ráadásul olyan családba is született, amely kedves a mostani kurzusnak. Ő azonban annyira „hálás” volt, hogy süketnek és vaknak tettette magát… Már nem a barátja.
A mi Kornélunk már szerencsére túl van a nehezén, már állása is van. Olyan helyre ment dolgozni, ahol azt reméli, hogy a politika nem tudja betenni a lábát, és már azt is tudja, hogy kik az igazi barátai. Remélem egyszer nálunk is beköszönt ez az állapot!
