Újfajta élményt ígér idén szeptemberre az Operaház- olvasható a főzeneigazgató úr blogjában és néhány sajtótermékben is: A mozi után a színházat is utoléri a 3D, ugyanis Bartók zsenijét, A kékszakállú herceg várát hármas koprodukcióban, a kínai állam, a velencei La Fenice színház és a Magyar Állami Operaház részvételével mutatják be 3D- s vizuális technikával.
A blogban olvasható: „…A hármas együttműködés lényege mindenekelőtt ez a világszenzáció, másik fontos célja pedig az, hogy Kínába vigyük Bartók művét, amely még sosem hangzott el a távol-keleti országban. A bemutató ötletgazdája és producere Francesco Stochino Weiss. A díszlettervező minden valószínűség szerint szintén olasz lesz, a koreográfus kínai művész, a jelmeztervezőt a tervek szerint mi adjuk, és mi, magyarok adjuk voltaképpen a bemutató autentikusságát is. Judit alakjának megformálója már biztos: a szerepben Komlósi Ildikó lép színre, a herceg szerepére még keressük a legalkalmasabb hazai basszistát. A bemutató tehát több szempontból is különleges alkalom lesz, de egyediségét mindenképpen az adja, hogy operaelőadások esetében a világon még sosem alkalmazott vizuális technikával visszük színre a darabot. Képzeljük csak el, milyen különleges élményben lesz részünk, ha szinte az ölünkbe hullik a Kékszakállú herceg aranya, vagy a vizuális effektek hatására úgy érezzük, hogy fegyverei minket fenyegetnek…!”
3D-ben a világ
Eddig azt értettem, hogy a síkban lobogó lepedőre vetített képeket ( értsd: vásznat) az ember mióta világ a világ próbálja 3D-ben kiterjeszteni, hogy még félelmetesebb, még életszerűbb élmények részesei lehessünk. No, de eddig azt hittem, hogy a világot én, mi is 3D-ben látjuk. És azt is gondoltam, hogy ezt a látásmódot a színházba is magunkkal visszük, hogy a díszletet és a színészeket is a maguk valódi kiterjesztésében élvezhetjük, ott és akkor átadjuk magunkat a soha meg nem ismételhető pillanat varázsának. Ezek szerint nem így van, hisz, ha feltesszük a csodaszemüveget,” ölünkbe hullnak Kékszakáll kincsei, és félhetjük fegyvereit is”. Bár szerintem Bartók világhírű egyfelvonásosa sokkal inkább a férfiról és a nőről szól, meg titkokról és ajtókról, és nem a kincsekről és a fegyverekről, de ez végül is nézőpont kérdése. Biztos jó lesz, és izgalmas, meg világszenzáció, meg nemzeten átívelő koprodukció…
Inkább az jutott eszembe, hogy siker esetén szabadalmaztatni kell az ötletet és ki lehet terjeszteni a minden napokra is. És máris jobbá válik a világ. Reggel feltesszük a 3D-s szemüveget és máris olcsóbbnak látjuk a benzinárakat, kedves rendőr bácsik vigyázzák a minden napokat, és nagyon –nagyon kedves orvosok és egészségügyi alkalmazottak vigyázzák egészségünket. ( Bár minap jártam a mammográfián és ott biztos hiányzott az asszonyságról a kedvesség gerjesztő 3D-s szemcsi). A szemüveget felvéve eltűnnek majd az igazságtalanságok, az emberek kedvesek és segítőkészek lesznek, megszűnik a bűnözés, az átverés és persze csak nemes gondolatok járnak minden egyike fejében, meg persze az enyémben is…Hmmmm…
.jpg)
Miközben ezen elmélkedtem eszembe jutott a kultfilm, a Mátrix. Akkor átsuhant rajtam egy „hűvös fuvallat” és arra a sok fekete szemüveges emberre gondoltam, meg arra, hogy milyen üres is a tekintetük, ha véletlenül lekerül róluk az okuláré. Lehet, hogy mégse kéne állandóan 3D-s szemüvegben nézni a valóságot?Operabál nélkül
Idén a nehéz életre való tekintettel elmarad az Operabál-állt a híradásokban. Sokakat nem rendített meg a hír, hiszen az pár ezer puccba öltözött ember szórakozása, kiegészítve híres és hírhedt celebekkel, meg a ház előtti zsíros kenyeres utcabállal. Szerintem önmagában már ez is hiányzik a város életéből, hisz az a szombat turista nevezetesség, meg város imázs, meg farsangzárás…
Ez ugye nem fejezhető ki egyszerűen pénzben, meg ki tudja, de az biztos, hogy a hölgyek báli ruhát vettek, csináltattak, meg vásároltak új cipőt, táskát, ékszereket, harisnyát és egyéb kiegészítőket, mentek fodrászhoz, kozmetikushoz és persze dolgos, rendes magyar embereknek fizettek is eme szolgáltatásokért. Az urak is vettek inget, nyakkendőt, miegymást, és ha híztak, fogytak, akkor új szmokinggal is meglepték magukat, amely dolgok szintén pénzbe kerülnek. Na, ezen gyártók, kereskedők idén az Operabálra nem számíthatnak. Ha berendelték már az anyagokat, betervezték a forgalmat, akkor most hoppon maradnak..
Na és ott a bál, ahol cégek sokasága tevékenykedik beszállítóként, kajások, borászok, zenészek, énekesek, színészek, statiszták, hostessek, pincérek, szakácsok, virágosok, díszítő munkások, taxisok, és ki tudja, még ki, meg stb, stb: Több száz ember, aki erre a bevételre nagyon számított.
Na és a buli, amiről többnyire csak az a hír jelenik meg, hogy hány ember rohangált a ház előtt alsóneműben, meg a Kiszel Tünci vette-e a jegyét vagy netán kapta, de nem jelenik meg hírként, hogy bevétel milyen szépen gyarapítja a Ház költségvetését, és az sem, hogy mennyi pénzt áldoznak a szervezők a jótékonyságra, gyermekmentő műszerekre, a hajléktalanokra. Arról is nagyon kevés szó esett eddig, hogy a bál másnapján két turnusban 900-900 hátrányos életkörülmények között élő gyerek nézhette meg a báli díszletek között a Jancsi és Juliskát, ahol a szünetekben fényképeszkedhettek a mostohával és gyönyörködhet a házban, a dekorációban.
Arról már nem is beszélve, hogy mint soros elnökök vendégül láthattuk volna Európa egyik legszebb Operaházában az EU-s diplomatákat, hogy lássák a saját szemükkel, hogy milyen csodák létrehozására képes a honi kreativitás. Na, ez most nem lesz, és persze elveszett a bizalom, amit évekbe kerülhet újra helyreállítani. Így látom én az Operabál dolgát
