Selejtek Szilvitől

Szörnyű, hogy mennyi a tragédia körülöttünk! A belvíz, árvíz mellé egyéb törvényekről és árakról nem szólva most itt ez a szívszorító szórakozóhelyi baleset. Mint anya, szülő és érző lélek teljesen átérzem a hozzátartozók szavakkal ki sem fejezhető fájdalmát, főleg, hogy kiderült: Két áldozat szüleit is ismerjük. ..

Hogy kicsit valami jóról is essen szó, szombaton délután mi megint egy kosármeccsen voltunk …

Egy igazi rangadó volt: A Szolnok látogatott el a székesfehérvári kenguru-katlanba. Miért pont kenguru, azt nem tudom, de a hazánkban nem éppen őshonos erszényes az Albacomp kabala állata, ráadásul kék-fehérben. Ez a csata a kosárberkekben már évek óta igazi rangadónak számít az alföldi és dunántúli együttes között. Már másfél órával a meccs előtt elfogytak a jegyek, és megérkezett a szolnoki keménymag busza is. A sportcsarnokot a nagy érdeklődésre való tekintettel s a biztonság kedvéért készenléti rendőrség vette körül. Bár erősen hisznek a Szolnok és Székesfehérvár megbonthatatlan barátságban, de ugye jobb félni, mint megijedni…

Mi sem kaptunk egymás mellé jegyet, egy sorban ültünk, de erősen hallótávolságon, sőt látótávolságon kívül. Talán jobb is volt, hiszen a párom fiatalsága bohó éveit Szolnokon töltötte, én meg inkább az Albacomp győzelmét áhítottam.

A fehérvári bérletesek közé szólt az én belépőm, nagyon okosan egy szem hely maradt szabadon a bérletes sorban. Hiába a kosármeccs nézés nem társas szórakozás… Az éltesebb korú állandó drukkerek mind ismerték egymást, és puszival és meleg kézfogással köszöntötték egymást. A mellettem ülő asszonyság rögtön nekem szegezte a kérdést, hogy vajon Szolnokról jöttem –é? Mondok Bp-ről jöttem, ha az Alföldről jöttem volna, akkor ott ülnék a vendégszektorban. Bólintott, de mint a végén kiderült egy szavamat sem hitte. Úgy tartotta, hogy én rendes asszony vagyok, de a vendég keménymag modora nem éppen a brüsszeli csipkét juttatja a kívülálló eszébe… Elkezdődött a meccs és másik oldali- szomszédasszonyom már az első akciónál megállapította, hogy a játékvezetőnek erős szemüvegre lenne szüksége. Arra nem jöttem rá, hogy a három közül melyikre gondolt, de végül is cserélgethetik is azt az egy tisztánlátó pápaszemet egymás között. Szépen ment az adok-kapok a két csapat fej-fej mellett dobálta az egy- két- és hárompontos kosarakat. Kellemes tiszta meccs volt, csak „szabályos lökdösődés” folyt, a durvaság és a sunyi pofonok a csarnokon kívül maradtak. Lehet, hogy a pályán folyó sportszerű hangulat átragadt a drukkerekre is, és talán csak kétszer-háromszor akarták letépni a szerintük hibásan ítélkező játékvezetők fejét. A játékosok is ritkán hisztiztek a sporik füttye hallatán, az Albacomp edzője pattogott a játékvezetői asztalnál többet, mint ami elegáns. A Szolnok vezércsatára, a két méter feletti Báder Márton a kritikai észrevételek kinyilvánításának sajátos módját választotta. Csapata ellen hozott hibásnak vélt döntések esetén, vállon karolta a nála minimum két fejjel apróbb játékvezetőket, és kedélyes sétakör keretében megvitatta velük a kétes döntéseket. Nekem ez olyan volt, mint amikor a macskánk megfogott egy egeret és sétáltatta egérkomát az úton, és persze enyhe bíztatásra sétáltak is a cseppnyi rágcsálók. Azért itt a spori élve került ki ezekből a rövid sétákból…

Az első félidőt az Albacomp nyerte, de szünet után a Szolnok újra megrázta magát, kiegyenlített, sőt vezetett is, majd fej-fej mellett folytatódott a küzdelem. Az Abacompnál szenzációsan játszott az alig múlt 21 Hanga Ádám, aki bravúrkosarakkal szórakozatta nagyérdeműt, szervezte a játékot, húzta magával a társakat. A Szolnok játékmestere a csoki színű Trotter is igazi nagy játékmester volt, a nagy európai rutinnal rendelkező Báder Mártonnal fantasztikus párost alkottak. A szünet után az elém levő sorba ült egy üres helyre a párom, amit az első félidőben a körülöttem ülő közösség megszavazott nekem. (Mármint a helyet) Bár az üres hely mellett  ülő férfiú nem akarta adni a széket egy szolnokinak, de végül az én pártoló tagjaim segítségével megszereztük az ülést. Így a második félidőben már tudtam valakit bökdösni, meg fotózni is. Hogy mi lett a meccs vége? A hazai gyűrű megsegítette az Albacompot és hajszállal nyert a dunántúli csapat.

Hiába a rangadó, nem volt balhé így nem volt munkája a kivezényelt karhatalmi erőknek sem. A győztes ünnepelt, de a vesztes is köszönte az őket kísérő drukkerek bíztatását. Mi is köszöntük a helyet, a támogatást, hogy bár szolnokinak hittek minket, mégis befogadott a közösség. Ajánlom a példát mindenkinek!