Mióta a gyerek és ifjúsági meccsek helyett felnőtt kosármérkőzésekre járok, azt látom, hogy az elmúlt évtizedekben új sportág született. Ez a szurkolói csapat. Biztos, hogy nem mai találmány, de bennem az utóbbi hónapokban tudatosodott a léte. A sportág átmenet a szellemi és fizikai sportok között és legalább egy busznyi ember szükségeltetik a magas színvonalon való műveléséhez. Igazi tömegsport, hisz tömegben űzhető, fizetség nem jár érte, sőt inkább művelői fizetnek a részvételért. Szellemi is, mert a csapat verseinek ismerete szükségeltetik hozzá, sőt még némi idegennyelvtudás is, egyiknél sem kell nagy agytornára gondolni, de az alapművek hibátlan és kórusban mondott ismerete elengedhetetlen. Fizikai is, hisz a meccs közbeni felugrálások és ökölrázások hibátlan végzéséhez jó kondíció szükséges. A kisebb nagyobb sörpocak nem alapkövetelmény, de nem hátrány, és az sem, hogy kellően erős indulatokat bármikor képesek legyünk előállítani…
A meccs
Megkezdődött a férfi kosárlabda bajnokságban a rájátszás. Sajnos egyetlen budapesti sportklub sem büszkélkedhet NB I-es csapattal, így a magyar vidék dönti el, hova is kerül a bajnoki cím 2011-ben. A meccsek itt mát ki-ki alapon bonyolódnak. Három nyert játékig folyik az ütközet, így a hibázás senkinek sem megengedett. Nem mindegy, hogy 3-0 vagy 3-2 a csatározás vége, hiszen a mérkőzések számának növekedésével fárad a láb, a kéz, az agy.
Itt jönnek be a képbe a szurkolók, hiszen a vendégként játszott meccsen is nagy segítségére lehetnek csapatuknak, hát még otthon, ha beizzítják az arénát, vendég is megremeg, a játékvezetői hármas pedig nem szívesen megy a trendekkel szemben.
Vegyük először az otthonon kívül zajló mérkőzéseket. Megérkezik a vendég-szurkoló csapat busza. Erősen hiányos szociológiai felméréseim szerint a fun-ok vérmérséklete nem függ a település nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől, Keleten, Nyugaton, Délen és Északon is vannak vérmes és kevésbé tüzes szurkolói gárdák. Szóval ott a busz, amit ilyenkor készenléti rendőrök várnak, állig felöltözve, persze azonosítóval is ellátva. A szurkolás alapfeltétele bizonyos, hivatalos sportban doppingként elkönyvelt szerek magukhoz vétele. A csarnokban alkoholos termékből sört kínálnak, műanyag pohárban. Ezzel izzítja magát a szurkolói csapat jó része. Ebben a sportban nincs külön női és férfi bajnokság. Vegyes társaságok állnak egymással szemben, s a nők is meglepően jól szerepelnek a mérkőzések során. A pályán és a nézőtéren is megkezdődik a bemelegítés. A kosarasok atletizálnak, nyújtanak, majd dobálnak, a szurkolók pedig megfelelő hőfokra hevítik magukat, teszik ezt a közös versmondással. A vezérszurkoló, többnyire jó nagydarab, derékra gyúró alkat, előénekli a rigmusokat és pillantok alatt a csapat színeibe öltözött, minimum csapatlogós nyaksállal ellátott társaság egy emberként skandálja az éppen aktuális strófákat. A bemelegítés időszakában még csak a saját versenyzők bíztatása folyik, és a település dicsérete (mint Jannus Pannoniusnál Pannóniáé), hogy senki se feledje, honnan is érkezett a társaság. A gyakorlat szerint B középbe elhelyezett társaság kellően felpörgeti magát, hogy mire a bíró feldobáshoz szólítja az érdekelteket, ők már 200 fokon pörögjenek lehetőleg a meccs végéig. Ilyenkor a hazai szurkolócsapat még csendes eufóriával figyeli a hozzájuk képest cseppnyi ellenfél igyekezetét. Megkezdődik a mérkőzés és ilyenkor derül ki, hogy hárman, háromféle meccset nézünk. Hárman: a hazaiak, a vendégszurkolók és mi semleges nézők. És akkor nem is említettem a játékvezetőket, akik szintén összekeverik néha a feladatokat, gyakran felejtik, hogy nem nekik kell meccset nyerni, hiszen ők csak a szabályok betartásának ellenőrzésére lettek felkérve…
Az irodalom gyöngyszemei
Visszatérve az előző hármasra. Tényleg mást láttunk ugyanakkor, ugyanott. Mögöttünk a hazaiak, tőlünk karnyújtásnyira a vendégek a security óvó sorfala mögött. A hazaiak leginkább azt szeretnék, ha játékosaik piros szőnyegen, rajongóktól kísérve dobálnák a gólokat, és az ellenfél akár le is vonulhatna. A vendégek úgy érzik, hogy az ág is húzza őket (sajnos többnyire jogosan). Mi pedig két ideges csapat, sok hibával és számtalan egyoldalú játékvezetői tévedéssel tarkított játékán szenvedünk. Előbbiek alapján hamar elhúz a hazai csapat, és akkor újra fontos szerephez jut a vendég szurkolói szektor. Elsőként persze a bírók szellemi képességeit és látását kifogásolják. Azt hiszem a kórusban üvöltött „három hülye” rigmusban nem a Csongor és Tünde három bugyuta ördögfiát emlegették. Hozzáteszem ez a népi mondóka néha a hazaiakat is megihlette és ilyenkor létrejött a lelátón a szurkolói egység. Mióta sok tengerentúli színes fiatal is játszik a magyar bajnokságban, a szurkolók is magasabb szintre léptek. Megkímélik a légiósokat a magyar nyelv tanulásának nehézségeitől és angolul dúdolják kórusban a „fákju-t”, azon kosarasoknak, kikkel az ellenfél csapatából elégedetlenek. Na, ő ezt érti és finoman visszaszekálja ő is a szurkolókat. Ekkor jön az össznépi összecsapás, hisz ezt a hazai szurkolókör sem hagyhatja szó nélkül.
Nemzetközi jelrendszer segítségével és a szájról olvasás kifinomult módszerével üzengetnek egymásnak. Ekkor már a security mellé becsatlakozik a készenléti rendőrség is. Ekkora kitüntetett figyelem láttán lecsillapodnak a szurkolók is. A harmadik negyedben a vendég B közép igyekszik lelket verni csapatába és a bírói fegyelmezés mellé, „soha nem adjuk fel” című skandát vezényli a vezérszurkoló. Sajnos a játékvezetők mindent megtesznek, hogy ez a próbálkozás hasztalan legyen, a vendégek javarésze a rájuk fütyült szabálytalanságok miatt már a padon pihen. A negyedik negyedben kicsit leeresztenek az idegenben játszók, a csapat és kísérőik is. Most már a versecskék arra koncentrálnak: Jöttök Ti a mi utcánkba”, csak ennél sokkal cizelláltabban.
Elnézve őket, mert már a meccs nem sokat nyújtott, a West Side Story COOL című dala jutott eszembe. Emlékezetes jelenet, amikor majdhogy felrobban mindegyik fiú, és az alvezér kéz-csettintéssel kísért dallal nyugtatja őket. Nyugi és legyél cool! Ott ez a csapat fiatal a különböző meccseken eszméletlen dühvel és indulattal, majd felrobbannak, alig várják a konfliktust, pedig állítólag drukkolni jöttek. Azt hiszem az is mindegy, hogy foci, kézi, vagy kosármeccsről legyen szó … A meccsnek egyszer vége szakadt, győztek az otthoniak, a vendégek megköszönték szurkolóik bíztatását, akik a csarnokból kiérve, rendőri sorfal közepette buszra szálltak, miközben egy harmadik város férfi lakóinak nemi szervét helyezték a szurkolói versirodalom középpontjába. Hiába a hazaútra is kell egy kis feszültség.
