Hétfőn az a megtiszteltetés ért, hogy együtt ünnepelhettem Kocsis Zoltánnal a születésnapját. Voltunk így még több mint ezren, hiszen huszadszor ünnepel a Nemzetközi Gyermekmentő javára szóló koncerttel Kocsis. Most is volt vendége is, nevezetesen Rost Andrea, a még mindig nagyon bájos, de a nemzetközi körforgásból sajnálatosan lassan kikopó énekesnő. Intim este volt zongorával és dalokkal Mozarttól, Schuberttől, Bartóktól és Kodálytól. Talán kicsit lassú volt a dalest, de nagyon szép, ahol ott voltak a jelenlegi politikai krém képviselői és persze volt zongorát ábrázoló csupa marcipán csodatorta is.
Eddig a hétfőig azt hittem, hogy ismerek egy embert aki bármikor képes lebontani a két oldal közötti barikádokat, mert van egy olyan cél, ahol semmi sem számít, csak a feladat, az eredmény. Hétfő óta elmondhatom, hogy már nem ismerek ilyen embert. Tegnap kiderült, hogy tévedtem, a már nincsenek barikádok, helyettük hatalmas falak épültek…
Szép és megható este volt, kicsit más, mint az eddigiek, de szép. Szép, mert a cél nemes akármit tesz is a hatalom…
A katarzis érzésével távoztunk a MŰPA-ból, ahonnan vidékre indultunk. Előtte betértünk dél-budai otthonunkba, ahol az utcán sosincs elég parkolóhely. Most sem volt, de az egyik takarékos lánc üzlete előtt, ahol napközben tilos megállás, volt egy szűk hely. Elkezdtük betornázni magunkat, remélve hogy a keresztben álló gépkocsi bent ülő vezetője érzékeli a helyzetet, és kicsit előbbre gurul. Hát tévedtünk, a pali ott állt, mint a rendíthetetlen ólomkatona. Mi sem voltunk restek besportoltuk magunkat, majd kiszállva finoman szóvá ( tényleg!) tettük a félig lehúzott ablakkal parkoló autó vezetőjének az autós szolidaritás és a szociális érzékenység teljes hiányát. Isten bizony nagyon kulturáltan.
Erre ő : Ma este már a harmadik barom szól be, hogy nem így kéne parkolnom. Hát mondjuk mi, lehet, hogy a barom ippeg, hogy az autóban ül, meg mondjuk neki: Barátom ha mindenki a forgalommal szemben megy és anyáz, akkor lehet, hogy Te tévedtél el? Nem érti, na ja,. Akkor üzenjük verbálisan, hogy a rendszám megvan, és fotót is készítünk a biztonság végett. Na, erre a fiatalember mellől, a mélyből felbukkan egy női fej, aki keresetlen szavakkal minősíti fotózásunkat. Nehéz felfogásúak révén, akkor jövünk rá, hogy egy átmeneti türelmi zónába tévedtünk , ahol az kliens a folyamatos zaklatások miatt igen türelmetlen már. Hát ebbe belefutottunk. Felmegyünk a kéglinkbe és tíz perc után visszatérünk, hogy tovább induljunk. Az autó egy cm-t sem mozdult, így mi kedvesen reflektor segítségével tolatunk ki éjfél előtt egy órával. A fiatalember is küld egy búcsú reflektor villantást és most már felőlünk nyugodtan átadhatja magát a fürge ujjaknak és szorgos ajkaknak. Életkép Dél-Budáról május 30-n háromnegyed tizenegy magasságában. Hiába most az egész ország egy türelmi zóna…És mi kik is vagyunk benne? Hát ebben erősen bizonytalan vagyok,mert nem mind az, aminek látszik.
