A nyár a nagy esküvők ideje, bár a régiek inkább télen és a tavasz elején házasodtak, mert nyáron volt a nagy munkák ideje, mármint a földeken. Legalábbis az álmoskönyv szerint. A mi időnkben többen választják a nyári hónapokat, mert kint is lehet, meg bent is lehet, már, ha az idő engedi…Két esküvő is volt a környezetemben az elmúlt hetekben. Úgy néz ki, hogy mostanában hadilábon állok ezekkel a családalapítási eseményekkel. Tavaly is volt egy, amit elnéztem egy héttel. Mentségemre legyen mondva, hogy az egész családot dresszíroztam, nehogy valaki is elfelejtse az egy héttel későbbi menyegzőt. Valami miatt szeptember 4. helyett szeptember 11-re emlékeztem. Talán az járt a fejemben, hogy a házasság is gyakran torkollhat katasztrófába. Mindenesetre éppen azon törtem a fejem, hogy mit is vegyek majd fel, mikor is, hétfőn, megérkezett több dörgedelmes email, és akkor derült ki,hogy valamit nagyon benéztem. Az esküvő, amire lélekben készülődtem már meg is volt. Nem vagyok rá büszke ma sem, sőt…Mentségemre legyen mondva, hogy saját mélypontom egyik csúcsán voltam éppen, ráadásul már sűrű jelzések érkeztek, hogy családilag az enyémnél jóval nagyobb vihar közeledik. Így aztán nem sok hajlandóság volt bennem a bulizás, az öröm iránt. Egy biztos, máig is pocsékul érzem miatta magam, ráadásul az élet úgy hozta, hogy a tervezett nászajándékot elsodorta a fülkeforradalommal kezdődött történelmi változás.
Egy kedves ismerős
Az idei esküvők egyike egy kedves ismerőshöz kapcsolódik. Már majdnem tíz éve ismerem, rendszeresen találkozunk, de kapcsolatunk a nem rendszeres, közös munkára koncentrálódik. Igaz, hogy a világról hasonlóan gondolkodva jókat tudunk az élet nagy dolgairól is disputálni, és azt hiszem, hogy többet tudunk egymásról, mint sokan, kik barátaiknak tartanak.
Szóval ő ment férjhez. Egyik kedvenc női nevemet viselő, jó ismerősöm sokáig várt arra, hogy bekössék a fejét. Volt azt életében egy mindent elsöprő nagy szerelem, aki, amely mindent elsöprően megcsalta, megalázta és átverte. Akkor sokáig maga alatt volt, de az idő lassan begyógyította a sebeit és néhány sikertelen próbálkozás után megtalálta az igazit. Jó fej, a srác és látszik, hogy nagyon szereti. Az ara az utolsó pillanatig dolgozott, mert kell nekik a pénz. Így aztán hónapokon keresztül együtt izgultuk végig az előkészületeket, a ruhaválasztást, cipő keresést, az ételsor összeállítását, a csokor virágait, hogy milyen legyen a haja, a sminkje….Igen hívő lány az ismerősöm, így a templomi szertartás nem is volt kétséges, bár a barátja Mózes népéből való, megegyeztek, hogy a lány által látogatott baptista gyülekezet előtt kelnek egybe. Végig együtt örültünk, és nagyon szorítottam, hogy süssön a nap a számukra oly fontos napon. Jó lány, megérdemelte, hogy ezen a nyáron jusson neki egy napsütötte esemény. Azóta már láttam a jól sikerült lagziról képeket és látom, hogy ragyog az ifiasszony, aminek nagyon örülök. Legyetek sokáig ilyen boldogok!.
Egy másik lány
A másik esküvőről véletlenül hallottunk. . A nyár sok fesztiváljából az egyiken összetalálkoztunk, ahol a kisasszony boldogan újságolta el,hogy az „együtt az ország” ünnepén ő külön is ünnepel. Egy olyan, volt barátunk kislánya fogadott örök hűséget, akikkel majd harminc évig voltunk együtt jóban és rosszban. A kislányt a születése óta ismertük, közös nyaralások telelések, közös családi programok fűztek össze minket. Láttam, ahogy, mint majdnem minden gyerkőc zokogva tanulta a síelést, és azt is, ahogy már felszabadultan száguldozott a pályákon. Láttam, ahogy a gombóc kislányból ragyogó csinos és okos nő lett. Sok mindent láttunk, éltünk meg együtt. Ha két éve valaki, azt mondja, hogy nem leszek ott az esküvőjén, hát kiröhögtem volna. De hát az élet ugye nagy viccmester. A hír hallatán, nem tagadom, rossz kedvem lett. No, nem attól, hogy a leányzó férjhez ment, hisz annak szívből örülök. A készülődő esemény kapcsán, azonban újra feltörtek, azok az emlékeim temetőjébe süllyesztett élmények, amiket az eltelt harminc év során együtt éltünk meg.
Láttam a barátkozós oldalon a lagziról egy képet, egy olyan ismerős tette ki, aki egy új barát. Ez van.. Ilyen a világ, minden változik, vagy legalábbis ezt vallja a volt barátunk, aki szabad eszméit feledve már úgy emlékszik, hogy mindig a konzervatív értékek mentén élt-.
Senki ne gondolja, hogy ettől múlt el a barátság, mert nekem, nekünk is megvan a magunk értékrendje, ami azon is alapszik, hogy tiszteljük a másikét, de ez már egy másik történet.
A lényeg, hogy lányból asszonnyá lett ismerőseim, barátaim legyetek boldogok, még akkor is, ha életetek e boldog napját nem osztottátok meg velem! És persze legyetek jók is, ha tudtok!
