Az eltelt másfél év alatt a főváros nem sokat változott. Talán nagyobb lett a motorizált forgalom, többségében öreg csotrogányok futottak az utakon, volt jobb és balkormámyos egyaránt, de a helyiek nagy része motorral robogott, vagy inkább poroszkált a poros utakon. Egy motoron elfért akár az egész család, a csomagtartón mert gyakran utaztak csokorba kötve élő baromfiak is. Valószínű, hogy mire a rendeltetési helyükre értek, addigra infarktusban vagy a szennyezett levegőben a sok beszívott portól el is haláloztak. Phnom Penh a monszun övben helyezkedik el. Akkor június közepén kezdődött az esős évszak. A félévnyi szárazság után napról napra gyakori záporok frissítették fel a levegőt az utakat. Egy jó kiadós eső után olyan volt kint, mintha egy jó felfűtött szauna kamrába lépett volna az ember. Ekkor értettem meg, hogy a helyiek miért is járnak normális öltözékeikhez is lepukkadt pacskrekben. Ugyanis a lezúduló , hatalmas víztömeggel az elavult csatornarendszer nem bírta a lépést, így egy trópusi zápor után minimum bokáig állt a víz az utakon, járdákon. Ilyenkor a járművek vízi módra kapcsolva hasítottak az utakon. Lábmosás is, zuhany is sajátos merítésben. Szerencsére eleinte csak napi egy frissítés érkezett. Mindenesetre csodás látvány volt, ahogy az égbolton a felhők gyülekeztek szaporodtak, sötétedtek, az égre nézve is tudtuk, hogy nem Közép- Európában vagyunk.
Egy hét után meglett a bőröndünk is, így véget érhetett a napi mosás és az egyhangú öltözködés. A nap túlnyomó részében a kollégáknál voltunk, hogy előkészítsük a nagy hirdetési újság beindítását. A két úr, Viktor és Bandi szintén rendőrként ismerkedtek meg Kambodzsával és szintén beleszeretettek ebbe a távoli egzotikus földbe. Viktor nős volt, Bandi elvált és éppen facér, ja és ott volt Hunor, aki éppen a nyár végén nősülésre készült.
Viktor és Bandi örültek nekünk. Két közös projekt lebonyolítására készültünk: a Phnom Penh-i hirdetési újság és Jet sky klub beindítására. Mivel az újsághoz még számos bürokratikus adminisztráció is kapcsolódott, így csendes üzemmódban elkezdtük a papírmunkát a szervezést és a vízi sportparadicsom beindítását is. Csendes módban, mert arra felé nem kapkodtak, ami olyan hőségben abszolút érthető is volt. Egy vállalkozás beindításához a sok fotó mellett egészségügyi vizsgálat is szükségeltetett. Na, nem csak olyan mutasd a nyelved típusú, hanem vérvétel, vizelet, miegymás. Mivel papíron én voltam a helyben alapítandó sajtóorgánum ügyvezetője, hát rám hárult e nemes feladat. Szerencsére pénzzel minden kiváltható volt, már ott is, akkor is.
Felkerestünk egy nagy egészségügy központot, ahol hatalmas táblák hirdették, hogyan is védekezzünk a hepatitisz ellen, mondanom sem kell, ennek láttán rögtön jobb kedvre derültem… Nagy tömegnyomor fogadott minket a rendelő udvarán és én gyáván, hisztis fehér asszony elhatároztam, hogy még az üvegcsébe való csepegtetésre sem vagyok hajlandó. A doki már tudott érkezésünkről, és a tömegen átvágva magát elénk jött, és azzal a titokzatos keleti mosollyal üdvözölt minket. Mi szintén mosolyogva átadtuk az előre kialkudott összeget és tíz perc múlva az összes vizsgálati eredmény a kezemben volt. Szerencsémre a doktor mindent rendben talált!!
Ezután következtek a hivatalok. A szükséges papírok beadása se perc alatt megtörtént, de néhány hét múlvára ígértek csak határozatot. Úgy látszott, hogy a kenőpénz mértékéről nem voltak pontosak az információink.
A várakozás ideje alatt nekiláttunk a Jet Sky Klub szervezésének. A város „üdülőövezetében”, a zöldben, értelemszerűen a Mekong Partján állt a bérelt csónakház. Akkor messze a víz fölött magasodott, de megnyugtattak, hogy szeptemberre a majdhogy elönti majd a víz. A városhoz képest nagyon kellemes volt ez a terület, ahova egy hídon keresztül jutott el, aki eljutott. Nem tudom, hogy ez s híd volt –e ,ami nemrégiben beszakadva tömeges szerencsétlenséget okozott. A félig fedett stéghez egy étterem parkolóján keresztül vezetett az út, ahol egy mókás majom ketrecében ülve csalogatta a vendégeket. Naná, hogy igazi volt. A bázist cuki kis rattan székekkel és asztalokkal rendezték be, a helyi segítő lány, aki, mint büfés és takarítónő tevékenykedett felállított egy oltárt is, ahova minden nap friss banánt és virágokat is hozott. Soha, senki nem bántotta a kihelyezett, Buddhának ajánlott ajándékokat, pedig sokan voltak, akik még akkoriban sem táplálkoztak rendesen. Minden készen állt s nyitásra, csak a Jet Sky hibádzott. Hunor nem vacakolt és a legjobbat rendelte, persze újonnan. Állítása szerint a Seadoo olyan, mint az autóknál a Mercédesz. A jármű Vietnamba érkezett, onnan kellett hazaszállítani, de ez már legyen a következő történet! (Folytatom..)
