Sajnos kambodzsai létem nem mérhető években, csak rövid hónapokban, de annyit megértettem, hogy miért varázsolódnak el emberek egy-egy távoli országban eltöltött néhány esztendő után. Ezek az európai szemmel egzotikus világok beszippantanak, megfertőznek, de oly módon, amitől több, jobb leszel Te is. Hiszen kapsz a világunk megértéséhez egy új szemüveget. Nem rózsaszín, nem is színes, hanem teljesen más. Sokkal alázatosabban nézed az életed, sikerül levetkőznöd a „fehér ember” pökhendiségét, ha nem is leszel soha olyan, mint ők sokkal elfogadóbban, befogadóbban éled az életed. Legalább is azt hiszem. Nem véletlen, hogy annak idején a jövő mesteremberei vándorútra keltek, hisz a túra során a tudás mellett jelentős tapasztalatra is szert tettek, pedig ők „csak „ Európában kószáltak, és a világ pedig mennyivel nagyobb színesebb. Erre mondják, hogy lakva ismeri meg az ember egymást. Igen teljesen más turistaként szép tájakra lejutni, mint ott élve elmélyülni- már amennyire engedik- egy másik nép kultúrájába.
Sehova sem passzol, de valahol le kell írnom ezt a történetet is, hogy mire képes Indokina. Egy házban laktunk egy hölggyel évek óta. Jóban voltunk felszínesen, hogy vagy, mi újság szinten. Ő idősebb volt és jóképű arab pasikkal futott és ráadásként volt neki egy gyönyörű szép lánya. Néha ennél többet is beszéltünk, tudtam, hogy talpmasszőr és természetgyógyász is. Egyszer egy ház előtti beszélgetés során kiderült, hogy Kambodzsába készülök. Váratlan öröm suhant át rajta, mondván, hogy egy régi barátnője a kinti német követségen dolgozik. Össze is állított egy ajándékcsomagot számára. Én pedig a Bangkok Hiltonon tanulva átkutattam az ajándékot, szerencsére „tiszta” volt a csomag. Kint aztán felhívtam a követséget és megbeszéltük egy közös ebédet. Aznap becsöngettem a német követségre és hamarosan megérkezett a középkora végén járó hölgy. Meghívott az akkori Phnom Penh legelegánsabb éttermébe és nagyon jót beszélgettünk. Aki ismeri gyatra angol tudásomat, az tudja csak elképzelni, milyen felszabadító érzés volt, úgy beszélgetni valakivel, hogy nem úgy kell kommunikálnom, mint egy alulfejlett hároméves. Jót ettünk és jót beszélgettünk. Ő felelevenítette magyarországi élményeit és meg kikérdeztem helyi tapasztalatairól. Ő is küldött ajándékot magyar ismerősének. Persze, hogy azt is átvizsgáltam…Folytatom
