A legutóbbi Poltár vendége Békesi lászló volt, őt megelőzte „előzenekarként” Markos György, akivel az idén lenne 100 éves Alfonsóra, az édesapjára emlékeztünk, de erről később, máshol. A színház világnapján Békesi úgy kezdte a beszélgetést, hogy nagyon jó az est dramaturgiája, hisz először nevetünk, utána meg erre sok okunk nem lesz. Bár szerintem egy előadás akkor jó, ha közben néha le is ül tán, még unalmas is, de a végén jön a katarzis. Akkor az ember úgy mehet haza, hogy látott egy jó darabot, egy jó koncert részese volt. Az életnél, mint tudjuk, nincs jobb forgatókönyvíró, és mostanság kevesebb a móka, a kacagás több benne sírás, a többségnek legalább is. Ehhez tényleg tökéletes volt a felépítés, mert miután jókat vihogtunk Alfonsón és a Markoson, jött feketeleves és azt est végén azon gondolkoztam, hogy nem kéne –e itt most közösen öngyilkosságot elkövetni. Az életösztön azonban elgyőzte bennem ezt vágyat, hisz a kocsit nem hagyhatom ott benzin nélkül az út szélén, meg vár otthon a csomó kifizetetlen számla, na, meg a nagy kihívások,hol maradna akkor a kötelesség? Ez a Poltár- Polvax az utóbbi időben mindig azt juttatja az eszembe, hogy olyan lett, mint amikor egy baráti házaspár elválik, és hiába szereted mindkettőt, mégis választásra kényszerülsz, hisz ők már soha, de egy ideig biztosan nem akarnak egy baráti körbe tartozni… Ez csak úgy mellékesen.
Békesit mindig is nagy formátumú szakembernek tartottam, de, mint politikus kicsit sokat nyafogott, mindig úgy éreztem, hogy sötétebben látja a lehetőségeket, mint a valóság. Ki tudja, talán ez a pénzügyminiszter dolga, hogy mindig visszafogja a szárnyaló miniszter társait és ez korántsem hálás feladat. Most a Poltáron, mint gazdasági elemző szakember, mint előadó remekül szerepelt: érthető volt, logikus és még nagyon szellemes is. Hiába nem mindenkinek áll jól a nagypolitika, de ő legalább időben észre is vette.
Aki ott volt, hallotta és megértette a mondandóját, aminek talán az volt a lényege, hogy a kormány akkor lehet józanul eredményes, ha teljes hátraarcot csinál, eldobja bebetonozottnak szánt elképzeléseit, megegyezik az EU-val és az IMF-fel. Lehet az időt húzni, de Európa nem teremthet precedenst, mert akkor sokan szívesen követnék a magyar utat, és jobb vele (EU), mint nélküle. Ha nem a józan eredményességre törekszik, akkor persze van más út is, de annak Békesi szerint olyan sötét és zavaros következményei lehetnek, hogy azt még ellenségeimnek sem kívánom, pedig nincs belőlük túl sok. A más útban az is nagyon riasztó volt, hogy a lehetséges modellek Argentínában vagy Törökországban leledzenek. Ahogy hallottuk az argentin modell olyannyira szerencsés volt, hogy vagy kétezer ember lelte az utcákon a halálát, eltűntek a magánvagyonok, pörgött az infláció, az egekbe szökött a munkanélküliség, a törökök meg egyszer már nem jöttek be nekünk.
Aki nem olvasta volna az ezen az estén azt is megtudhatta, hogy a görögök, akik az EU övezet tagjai az adósság elengedésért igen nagy árat fizettek, hiszen a nyugdíjak és a bérek 30%-kal csökkentek, 150000 alkalmazottat bocsátottak el és a munkanélküliség a 10-ről 30 százalékra nőtt és még nincs vége, még ott lóg felettük Damoklész kardja.
Felevenítettük együtt a különbütő Eu-s határidőket, amikre hiteles produkciókkal kéne az arra illetékeseknek megjelenniük, és ha minden klappol, akkor szeptember elején születhet egy megállapodás, feltéve, ha minden simán megy, feltéve, ha tényleg akarjuk, feltéve, hogy a piacok elhiszik, hogy komolyak a szándékaink. Békesi szerint egy nagy politikai játszma folyik és emiatt olyan kiszámíthatatlan minden, mikor nem a józanság, hanem vakmerő taktikázás folyik, akkor semmi sem jósolható meg biztosan. Szó esett bolondokról, pártkatonákról és gazdasági szélhámosokról is. Előkerült a kettős beszéd, sőt a nyelvi hiányosságok is, mármint a fordítások terén, sőt a nagy indiánkönyv is, amiről megtudhattuk, hogy annak idején kicsit színezve írták át magyar nyelvre, hogy a gyerekek számára élvezetesebb legyen. Még arról is beszélt, hogy a közgazdász szakma sosem volt a megoldások útjainak kiválasztásában egységes, mindenkinek megvan a maga tuti gazdasági-pénzügyi modellje, de abban a józanabbak, pártoktól függetlenül egyetértenek, hogy lehet, de nem érdemes az EU-val packázni, mert nagy árat fizethetünk érte.
Aki konkrétumokra is kíváncsi az olvassa el esetleg ezt a cikket
