Életkép a múlt század utolsó negyedéből
Elérkezett az utolsó nyár, és azzal a nyári munka ideje. A barátja, akkor már férje ősztől „igazi” munkahelyen kezdte a nagybetűs életet, rá még várt egy kellemes egyetemi félév vizsgákkal, szigorlatokkal, diplomamunkával. De most nyár van és még utoljára, mielőtt elkezdenék a diplomás lét örömeit, eltöltenek egy hónapot a munkásosztály soraiban is. Irány az elosztó, ahol szívük szerint a Keleti éjszakai műszakját szeretnék. Sajnos a két főállású dolgozó nem abban az időben tölti szabadságát, így marad a Keleti nappali műszak a brigádban.
A brigád
A brigád egy ötfős egység, ahol ketten a guruló standon dolgoznak, hárman pedig vonatoznak. Na, nem járják az országot, csak az induló vonatokon kínálják a FÁKLYÁT és a LÁNYOK ASSZONYOKAT, két nagyszerű szovjet újságot. Mást is vennének az utasok, de mást nem árulhatnak, csak ezt a kettőt, horgolás és kötésmintákkal, érdekes történetekkel, nagy jutalékért. A jutalék a többi laphoz képest csillagászati, de az utasok nem fogadják kitörő örömmel ezeket a magyarra fordított lapokat. Így a mozgó árusok a legjobb oldalakra nyitva kínálják portékájukat, hogy a gyanútlan utazó minél később szembesüljön, mit is vásárolt a hosszú útra. Többnyire azért besétálnak a csapdába, és mikor rájönnek, hogy kicsit megvezették őket, a ló nincs, szamár is jó mondás alapján mégis csak megveszik a FÁKLYÁT és a LÁNYOK ASSZONYOKAT is, hisz a semmibe meredésnél vagy éppen nem szimpatikus úti társnál jobb elmélyedni egy újságban.
A munka
Ők dolgoztak a guruló standon és a brigád másik három tagja vonatozott. A nagyobb kocsinál a fiú a kisebbiknél, hátrébb a peronon pedig ő. Kicsit rezignáltan fogadták a hírt, hiszen a brigád egy kasszán volt, ami bizalmat feltételez, s egyáltalán nem voltak biztosak benne, hogy a bizalom kölcsönös lesz. Fogalmuk sem volt a forgalomról a vonatozás bevételeiről, nagy ugrás volt a semmibe. Hamar kiderült, hogy az ötfős társaságban majdnem, hogy ők a legképzetlenebbek, hisz volt köztük egy bölcsész, egy közgazdász és egy technikus, ők meg még diploma előtt álló pályakezdők. Így kezdődött a munkásosztály hígulása…
0A délelőttös munka reggel fél ötkor kezdődött és tizenegyig tartott, délutános műszak pedig fél tizenegytől este hatig, szombaton is, vasárnap is. Így reggel fél négykor már éjszakai járatokkal zötykölődtek a Keleti pályaudvar felé, amikor a lumpen szórakozók hazafelé tartottak.
A kocsiknak külön raktára volt, nem a női WC-ben dekkolt a kocsi. Ebben az időben már megjelentek a pályaudvar tájékán az arab pénzváltók, aki, hogy spóroljanak a szállásköltségeken bent aludtak az épületben. Így a műszak úgy kezdődött, hogy fürge ugrásokkal áthaladtak a raktár ajtaja előtt szunyókálókon és kigurították a kocsikat.
Gyakorta tanúi lehettek, ahogy a pénzváltók fejhangon veszekedtek, s aztán, mintha a kislányok lennének, össze is verekedtek. Volt, hogy előkerült, és ki is nyílt egy-egy bicska is.
Aztán, hogy kigurultak ment minden menetrend szerint; új lapok átvétele, standcsinosítás, folytonos éberség és árusítás. Gyorsan repült az idő, s már fél tíz körül többnyire fel is ébredt attól a két- három kávétól, amit addigra magába töltött. Nappal nagy volt a forgalom, pontosan jöttek, mentek a vonatok, az utasok, folyamatos volt a nyüzsgés, fogytak szépen a lapok. Maradt a sok pénztől és újságoktól koszos kéz, az egyfolytában való álldogálás, a pályaudvari mosdó, az állva kajálás…
Néha betévedtek a barátok egy jó dumálásra, de biztos, hogy mindig akkor érkeztek, mikor a legnagyobb volt a forgalom, de jól esett a Fülesen és a Nők Lapján kívül másról is egy pár szót beszélgetni. A brigád hamar befogadta őket, és kialakult az egymás iránti bizalom is, mindkét rész elhitte, hogy a másik nem akarja átvágni. A bölcsész és a közgazdász pénz miatt hagyta el a pályát, volt kocsijuk, lakásuk, az akkori viszonyok között luxus életük, a technikus lassan haladt előre, ugyanis szenvedélyes lóversenyre járó volt, s hiába keresett sokat, annak nagy részét gyorsan el is tapsolta. Mindhárman jó kedélyű, normális emberek voltak és meg is szerették őket. Véget ért hamar az egy hónap s a brigád és annak vezetője is kapacitálták őket, hogy maradjanak, hisz nagyon jó csapat lennének így öten. Leginkább azzal érveltek, hogy ennyit diplomásként biztos nem fognak keresni egy jó ideig. Ezt ők is tudták, hogy nem ennyit, de még a felét sem fogják új munkahelyükön kézhez kapni, de fűtötte őket a kalandvágy, hogy kipróbálják magukat választott hivatásukban, ha már ennyi időt tanulással töltöttek. Meg látták azt is, hogy ez a munka hosszú távon lehúzza őket az élet sűrűjébe, és az évek múlásával csökken az igény a színház, a mozi, a könyvek iránt, és ezt nagyon nem akarták… Búcsúzóul a brigád vezetője azt mondja, hogy bármikor meggondolhatják magukat, visszavárják őket. Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattak volna. Lehet, hogyha akkor a rikkancsságot választják minden másként alakult volna…
