A válság, amelyből már állítólag kilábaltunk, sajnos utol ért engen is. Megszünt a munkám és még nem találtam meg az újat, így munkanélküli lettem...Kiadványunk a népszerűség hajhászása és hirdetők gyűjtése érdekében elhajolt a bulvár felé. Így én, széplelkű tollnok az utcán találtam magam..
Nálam mindig félig tele a pohár- legalábbis eddig úgy volt- így felhívtam barátokat ismerősöket a szakmából és felajánlottam fantasztikus szolgáltatásaimat, a többség szóra sem méltatott, a kisebbség meg hümmögött, de az eredmény nulla volt. Fent vagyok három álláskeresőn, vadul pályázom, de eddig a szakmai életrajzom és a motivációs levelem sem hatott meg senkit
Így beballagtam az illetékesnek vélt Munkanélküli Hivatalba. Ott a hölgy mélyen a szemembe nézett és megkérdezte, hogy van-e diplomám.Hú- gondoltam magamban- ez meglátszik a tekintetemben is!.. Hiába a csillogó szellem, a kreativitás és miegymás. sugárzik abból, akiben meg is van. Hálásan rebegtem az igent. Kiderült, hogy a diplomások és pályakezdők Budapest egyetlen pontján kerülhetnek be az álláskeresők népes táborába... Ennyit a csillogó szellemről. Igen álláskeresők vagyunk és nem munkanélküliek a legújabb protokoll szerint. Ugye micsoda különbség, mennyivel több tartást ad eme összetett szó! Mint bértollnok azonnal ráéreztem a szó üzenetére, én sem mondhattam volna szebben. Bár lehet, hogy a lényegen ez nem sokat változtat, hisz aki munkanélküli, az állást keres. Vagy nem?!!Hiába gyönyörú magyar nyelvünk az apró fogalmi különbségek kifejezésére is képes.
Szóval bementem a kijelölt egységbe, ahol negyedórás sorban állás után egy fiatal hivatalnok úr elé kerültem, aki röviden ismertette jogaimat és kötelességeimet , majd megkérdezte, hogy két hét múlva ráérek-e. Magamban szárnyalltam, és arra gondoltam, hogy a naplemente felé közelgő nőiességemnek még mindig van ereje, bár az is átvillant, hogy túl fiatal hozzám a srác. A kánikulában hűsítő zuhanyként ért a hír, miszerint, nem a szépségem varázsolta el,hanem újra vissza kell jönnöm, a hivatalba, ahol egész napos ottlétre számíthatok. Na, ja a jó munkához idő kell, bár eszembe jutott, hogy ennél nagyobb pontossággal is be lehetne hívni az embereket, mint ahogy ez számos orvosi rendelőben és hivatalban működik. Igaz ide csupa munkanélküli jár , tengernyi szabadidővel, és nem kell otthon egydül szomorkodni, itt vidám társaságban lehet az ember...
Két hét múlva a legnagyobb kánikula idején lelezulva, leszámolva minden reménnyel megérkeztem a tetthelyre. Már kint sem voltam egyedül: ott állhattam szép kis csapattal a tűző napon, mert a sor vége az épületen kívül maradt. Húsz perc után enyhén csatakosan bejutottunk a hidegre hűtött épületbe, ahol a kisasszonytól megkaptam a sorszámomat, és aki kedvesen figyelmeztetett, hogy másfél -két órát nyugodtan sétálgassak. Nincs is jobb, mint negyven fokban a városban sétálgatni!...Még jó, hogy van a közelben egy cukrászda, ahol már korán is lehet jó capuccinót inni. Eltelt másfél óra, amikor visszatrappoltam az Állskereső Hivatalba. Az ablak közelében foglaltam helyet sorstársaim között, akiik hozzám hasonlóan újsággal, könyvvel felfegverkezve érkeztek a megmérettetésre. Olvasás közben lopva tekintgettünk a kijelzőre, hátha csoda történik és már minket szólítanak. Mi ültünk, olvastunk, nem beszélgettünk, pedig lehet, hogy úgy gyorsabban telne az idő. Hiába a többség ide lelki bajokkal is fűszerezve érkezik. Az jutott eszembe, kéne ide a váróba egy pszihológus, aki csoportos terápiával oldaná az álláskeresés kínjait...
Az biztos, hogy egyre többen voltunk és nagyon reméytelennek tűnt a dolog. Kova Lőrinc Nagysámán c. könyvével érkeztem. Hogy nem hallottak rólka? Eddig én sem, de szép vaskos mű és a mai világban nem árt ,ha mindenki látja , hogy mélymagyar könyvet forgatok..Csigalassan teltek a percek, ahol a nagy, üres csendet a légkondi duruzsolása és a változatos telefon-csengőhangok törik meg. Alig telt el 2 és fél óra és bejutottam.
Erről majd legközelebb
Most már szép lehetsz ammóniamentesen! Ez nem hajfesték, ez INOA – mondja az egyik kozmetikai multi cég legújabb termékéről, az ammóniamentes hajfestékcsaládról. A hajkímélésben minden újdonság fontos lehet, hiszen a statisztikák szerint tíz nőből csak négy nem használ valamiféle festéket, színezőt. Így közel sem mindegy, hogy mit is kenünk hajunkra, akár egyedül, akár fodrász közreműködésével. 
abeli és érdeklődő ismerkedett az új termékcsaláddal. Az összegyűlt tömeget Ördög Nóra köszöntötte, majd következtek a kissé hosszadalmas beszédek. Azonban mielőtt a nézők nagyon elfáradhattak volna, jöttek a fények, a zenék, a fodrászok és a modellek, azaz a várva várt show. Bemelegítésként a cég mesterfodrászai, a Magyarország L'ORÉAL nagykövetei – Szabados Iréne, Kucsera Zsolt, Zsiga Renáta, Zsidró Tamás, Hajas László és Binder Géza – készítettek a színpadon kissé sután mozgó manökenlányok számára frizuracsodákat. A mesterek és a mesternők az első körben látványos lakkfelhők közepette fésülték, tupírozták a modelleket. A következő körben előkerültek az ollók is, ekkor a hajszobrászok időre és ritmusra nyírták a hölgyeket. A harmadik körben pedig félkész kontyokból készültek a frizuracsodák. Ebben a jelenetben a modellek már a közönség soraiba is letipegtek. Majd az est fénypontjaként megérkezett a cég nemzetközi nagykövete, Laetitia Guenou, akinek a jóvoltából fantasztikus show részesei lehettek a nézők. A hölgy számos modellel dolgozott, akik a kész hajkölteményekkel besétáltak a közönség soraiba is. 
Mark Sergeant, a Nottingham Trent University professzora több mint kétszáz nőt kérdezett meg arról, hogyan érezték magukat hajszőkítés előtt és után. E kutatásból közlünk részleteket:
ének. A szőkített nők nagy arányban mertek kérni fizetésemelést és munkaidő-kedvezményt. Az idősebb nők arról számoltak be: a hajfestéssel sikerült elfedni ősz hajszálaikat, emiatt jelentősen nőtt az önbizalmuk.”
Szerda este az ünnepélyes nyitógálával útjára indult a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. Az eseményt Horváth György fesztiváligazgató és a főváros részéről Germánné dr. Vastag Györgyi tanácsnok nyitotta meg. A fesztivál nyitófilmjeként a vendégek Wes Anderson Oscar-díjra jelölt animációs filmjét, A fantasztikus Róka urat láthatták. Tizenegy napon át több mint harminc sajtóvetítésre és százharminc nyilvános vetítésre várják a nézőket. A nagyközönség a versenyfilmeket esténként tekintheti meg az Urániában. .jpg)
A film fontos figurája Lars, Johannes semmirekellő testvére, aki kamionjával holtrészegen véletlenül elüti Annát. A nő holttestét elrejti, és kieszel egy tervet, hogy a balesetet Alainre, a boszniai menekültre kenje, akit barátaival egyszerűen csak niggernek neveznek. Az üldözött férfi, a testvér Johannes házában talál menedéket… Krimiről többet nem illik elmondani, de hihetetlen és megdöbbentő fordulatok várnak a nézőre. 
1971-ben a Szalmakutyák bizonyára hatalmas vihart kavarhatott, de a dán alkotás sokan tapasztalt világunkban is megdöbbentő dolgokkal szembesíti a mozinézőt. Most, a választások idején minden erőlködés nélkül párhuzamot vonhatunk a filmben látottak és saját mindennapjaink között. Mondhatom, megdöbbentő a hasonlóság, és az még inkább, hogy egy Dánia „típusú” demokráciában is vászonra kerülhet, életszerű egy ilyen rémületes fikció. Gyomorszorító a kiszolgáltatottság látványa, az erőszak tombolása, az előítéletek mentén felszabaduló önbíráskodás igazolása. Talán a legfélelmetesebb mégis az, hogy milyen könnyen bekövetkezik az ember „elférgesedése”, ahogy nem képes szembenézni a problémáival, másokra kenve hibáit, másokat okolva saját gyarlóságáért, egyre mélyebbre süllyed a hazugságok ingoványában… Amikor már azt gondolja a gyanútlan néző, hogy vége, akkor még egy hatalmasat csavar a történeten a rendező, no és a végén a különös kosztümbe bújtatott narrátor elmondja azt is, hogy mi történt aztán főhőseinkkel…
Téved, aki úgy gondolja, hogy a cukorbetegség csupán az időskor velejárója. Sajnos a kutatások és felmérési eredmények szerint az egész felnőtt lakosság jól teszi, ha figyeli a jeleket. Mert vannak, és az időben észrevett 2-es típusú cukorbetegség jóval finomabban gyógyítható. A szűrés egyik módszere
A cukorbetegség hazai előfordulásáról nincsenek pontos adatok, de a gondozási és gyógyszer forgalmazási adatok alapján 
A Tavaszi fesztivál keretében mutatta be a Budapesti Operaház Richard Strauss: A rózsalovag című vígoperáját. Mint megtudtam az operabarátok között vannak nagy rózsalovag rajongók, akik könnyes szemmel hallgatják a zenét és várják a végkifejletet, de a többség számára talán kicsit poros és hosszú ez a három felvonásos zenemű. Hogy mégis érdemes megnézni? Igen a gyönyörű zenék, a nagyszerű színészi teljesítmények és bravúros énekesi megoldások miatt… 
A Rózsalovag első bemutatója óta szinte mindig azonos értelmezésben került az operaházak színpadára. Magyar Állami Operaház most szakított e megkérdőjelezhető tradícióval. Andrejs Žagars rendező Julia Müer díszlettervező és Kristīne Pasternaka jelmeztervező koncepciójában a cselekmény ideje az opera keletkezésének ideje: a századforduló, a régi világrend, az Osztrák–Magyar Monarchia hanyatlásának művészi szempontból rendkívül gazdag időszaka, az I. Világháborút megelőző, utolsó jólesően dekadens periódus, a szecesszió kora. A díszlet egyszerű, de nagyon impozáns; A századfordulót idéző nagy ablakokkal szabdalt világos terek és a kovácsoltvas díszítések a szecesszió finom báját idézik, bár a világítással bánhattak volna néha bőkezűbben is. A jelmezek igazán impozánsak, visszahozzák a kor hangulatát egyúttal egyfajta társadalmi keresztmetszetet is adnak a századforduló időszakáról.. Talán a tábornagyné öltözete lett kevésbé szerencsés; toalettjében inkább a finom lénye dominált, így megjelenése alapján hamarabb gondolnánk tisztes matrónának, mint fiatal szeretővel incselkedő kacér hölgynek. Bár lehet ez rendezői koncepció, hogy mi nézők rögtön tisztán lássuk a helyzetet: Azt, hogy eme titokban édelgő párocska kapcsolatában hamarosan változás következik. 
