Igen nagy érdeklődés mellett zajlott a kedd esti Polvax, azaz egy alternatív közgazdasági klub, ahol Bajnai Gordon volt a vendég, de előtte még a Melody Bank zenélt.
A Melody Bank zenekar,
a mostanság nem túl népszerű bankszektorban dolgozó örömzenészek társulása, akik saját bevallásuk szerint kedvelik a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek zenéjét, abból is a kicsit édes –búsabb változatokat. A szép számban összegyűlt tömeg, akik között nem egy fotós és újságíró is helyet foglalt, ezen az estén azonban nem volt eléggé fogékony a zenére, mert mindenki türelmetlenül várta, hogy a választások óta erősen háttérbe húzódó Bajnai Gordon miniszterelnök vajon mire készül a hozzá mérten hangos megnyilvánulásaival.

Szóval zenélt a Melody Bank, talán kicsit fáradtra sikeredett a produkció, de az is lehet, hogy a közönség és a zenekar között nem jött létre az a kémia, amitől a szenior hallgatóság örömsikolyai kiszakították volna az ablakot. A zenész csapat kitett magáért, különösen vokálozásban voltak erősek, és egy –egy szám erejéig a közönség is dalra fakadt velük.. Azért volt egy tüzes kis latin, egy csipet country, Simon és Garfunkel többször is, és néhány Omega nóta is.
Igaz, hogy a Neoprimitív egyik oszlopos tagja, a Melody Bank gitárosa, Nagy Gyula narancssárga mellényben volt, de csak azért, mert a színek szakértői szerint narancs jól ötvözi a piros által sugallt energiát, és a sárga boldogságát. Ráadásul növeli az agyban az oxigén mennyiségét, élénkít, és fokozza szellemi aktivitást is. Emlékezzen mindenki erre, ha a narancs színéről esetleg sötét gondolatai támadnak!
Majd kis szünet után a színre lépet a szakértői válságkormány minisztere, Bajnai Gordon, aki a hónapokkal ezelőtti egyeztetés szerint ezen az estén elsősorban az EU együttműködésből, illetve májusban létrehozott Haza és Haladás c. alapítványának tevékenységéből „készült”.
Bajnai alapvetően hisz az EU-ban és annak jövőjében is, de az általa felvázolt Európa jövőkép, nem tűnik túl rózsásnak és konfliktus mentesek sem. A tőle megszokott higgadtsággal nem személyeskedve felvázolta a lehetséges veszélyeket, hozzátéve, hogy ahol megtörtént a demokratikus tőkefelhalmozás, ott kisebb a sérülés veszélye. Az jutott eszembe, hogy olyasmi most egy unios ország helyzete, mint egy rossz házasságban nevelkedő gyereké, akinek veszekedések ellenére is jobb a szülőkkel élni, mint egy luxus nevelőotthonban.
Hazánkról szólva persze szóba kerültek az EU különböző fórumain a törvényhozással és az alkotmányos működéssel kapcsolatos aggályok. Erre Bajnai megjegyzése többek között az volt: „…mintha kívülről akarnák felhívni az érdekeinkre a figyelmet….Nem az EU fenyegetése miatt kellene változtatnunk ezeken a jogszabályokon, hanem a saját érdekünkben: nem külső hatalmaktól kell félteni a szabadságunkat…".
A volt miniszterelnök szerint Magyarország érdeke az EU tagság, ahol persze folyamatosan meg kell harcolni nemzeti érdekeinkért., és meg kell találnunk szövetségeseinket is .Úgy tűnik, hogy a nemzeti érdekeket is sokféleképpen lehet értelmezni: "nem gondolom, hogy a nemzeti érdekeink közé tartozik az adatvédelmi ombudsman megszüntetése, a bírók korai nyugdíjazása, és a jegybanktörvény megalkotása".( Bajnai)
A Haza és haladás Alapítványról szólva a miniszterelnök elmondta, hogy különböző célterületeken végeznek kutatásokat és a tényfeltárás mellett a lehetséges megoldásokat is igyekeznek felkínálni. Jelenleg a mélyszegénységből való kilábalás életképes módszertanán munkálkodnak.
Mivel Bajnai a színre lépett nem úszhatta meg a hazai közéletre vonatkozó kérdéseket sem.
A miniszterelnök politikushoz méltóan ügyesen kihátrált a személyét érintő kérdésekből, de úgy tűnik, hogy a nagypolitikába való visszatéréshez nem érez túl nagy késztetést. Akár a jósok, médiumok és tisztánlátók, így a politikában érintettek szerint is a jövő mozgásban van; Nem lehet most még tudni, hogy az ellenzéki jelölt, akit remélhetőleg a többség támogat, honnan jön és milyen habitusra lesz szüksége, hogy a jelenlegi kormányerőkkel szemben győzelmet is arasson, méghozzá jelentőset. Ahogy Bajnai mondta: Lehet ez néptribün, vagy ravasz pártpolitikus, vagy…
Sok kérdés volt csak az idő fogyott el, s tizenegy körül véget ért a beszélgetés, s egy 1937-ben írt vers jutott eszembe, melynek szerzője József Attila. Abból is egy gondolat;
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
Azért álljon itt az egész vers, mert kicsit olyan, mintha a mi esténkről írta volna a költő, ahol az irodalmi óriás helyett egy józan közgazdász jutott nekünk. Mi meg gyalogos közgazdák, meg nem gyalogosok hallgattuk Bajnait. ( Képek ITT)
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.