Az idei első Poltár vendége, január 30-án Simor András volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki már vágja a centit, ugyanis március elején lejár a megbízatása. Szokás szerin a Wesley János Lelkészképző Főiskolán gyülekeztünk, s minél többet járunk a nyóckerbe, annál kevésbé tűnik barátságtalannak a környék. Csak kicsit kell erőltetni, és egykettőre megszokjuk…
Éppen a Poltár napján tudatta ország világgal Orbán miniszterelnök, hogy a jegybank következő elnökének személyét az utolsó pillanatig titokban tartja az estleges spekulációk elkerülése végett…. Így erről aztán nem kérdeztük, bár annyi elhangzott, hogy a bizonytalanság a legjobb spekulációs eszköz.
Igen szép számmal gyűltünk össze, ahogy mondani szokták volt, még a csilláron is lógtak. A veterán törzsgárda mellett feltűnően magas volt a fiatalok aránya. Talán az előadó személye, a téma miatt, és azért is, mert Simor igen ritkán lépett a nyilvánosság elé, így jó volt közelről látni és hallgatni egy eleddig független intézmény elnökét.
A bankelnökkel való esti beszélgetés egy rövid összefoglalóval kezdődött, amely során Simor felvázolta a közelmúltat a jelent, tette mindezt pénzügyi oldalról. Alapvetően is ez jellemezte az eladást, nem volt semmi politika, személyeskedés, csak SZAKMA, amit ő tud, képvisel, mint felelős vezető.
A bevezető alatt újra megerősítést kaptam, hogy nem véletlenül nem orientálódtam a pénzügy szakra, és a banki munka sem vonzott soha. Így el is kerültem ezt a területet, a szektor nagy megkönnyebbülésére, és a magam nagy örömére.
Így a szakmai elemzéstől és beszámolótól most tartózkodnék. Szó esett az állami értékpapír kibocsátásról, a tőkekiáramlásról, a kamatlábról, a Monetáris Tanácsról, az államadósságról, a forint árfolyamának változásáról, az inflációról, fizetési mérlegről, GDP-ről, IMF-ről, növekedésről, hiánycélról, és persze a devizahitelekről is.
Majd következett a nagy kérdés-felelek, amelyet, mint már annyiszor, most is Farkas Zoltán moderált. Ő is kérdezett, meg a közönség is.
Simor igazi gazdaságpolitikus, aki az est folyamán egy percre sem esett ki szerepéből, arról beszélt, azt képviselte, ami most éppen a dolga, a szék, amiben ül meghatározta tudatát, mondandóját. Véleményét, a feltett kérdésekre adott válaszokat is mindig szakmai oldalról közelítette. Közszolga a szó nemes értelmében, akinek, mint a Nemzeti Bank elnökének feladata: A monetáris politika karbantartása, melynek során a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja…. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamatláb szintjének meghatározása… A jegybank végső soron a gazdaságban levő pénz mennyiségét szabályozza, és ezen keresztül képes közvetlenül vagy kevésbe szorosan befolyásolni egyéb gazdasági változókat: a rövid és hosszú lejáratú kamatok szintjét, a devizák vagy az arany árfolyamát stb. A különböző monetáris stratégiák, működési keretrendszerek általában abban különböznek egymástól, hogy ezek közül a mérőszámok közül melyiknek a szintjét kívánja stabilizálni, befolyásolni a jegybank. A különböző rendszerekben tehát eltérnek s a monetáris politika ún. operatív és közbülső céljai. ..
Fenti a Wikipédiából átemelt kis összefoglaló mentén folyt a diskurzus, Simor nem ítélt, nem mutogatott másokra, minden témában azt emelte ki, ami az ő, és csapata feladatkörét érintette.
A devizahitelek témakör az, sok más mellet, ami leginkább érintheti sokunk hétköznapjait, nehezíti életét. Ezzel kapcsolatban is volt sok kérdés, s elhangzott az is, hogy az MNB időben figyelmeztetett, de talán nem volt elég hangos, elég erőszakos, vagy egyszerűen az emberek voltak mohóbbak és türelmetlenebbek. Hisz mindenki tudta, hogy van kockázat, mégis a legtöbben hitel-teljesítő képességük felső határát súroló összegeket vettek fel, és annak megkétszereződése vagy többszörösére emelkedése nagy csapást jelentett. Nem beszélve arról, hogy nem könnyű a nehezebbnek látszó, de biztonságos utat választani, egy könnyebbnek tűnő megoldás helyett. Nagyjából mindig azt gondoltam, hogy felnőtt emberek vettek fel hiteleket, akik tudnak olvasni, és számolni is tudnak a következményekkel. Most azonban, nem az előadótól, elhangzott egy fontos mondat, amire eddig nem gondoltam 2003. július 16-án bejelentette, az akkori miniszterelnök, hogy Magyarország 2008-ban szándékozik bevezetni a közös fizetőeszközt, majd a száznapos program után eltolták egy évvel, majd 2013-14 –re ígérték, most éppen 2018-
Jó sokáig beszélgettünk, s elhangzott még két személyes kérdés is.
Mit csinálna másképpen?
- Határozottabban állna ki a közvélemény elé, hogy mindenki legyen tisztában a Nemzeti Bank feladatával, küldetésével.
Az utolsóra, milyen tervei vannak a búcsú utáni időszakra? - Simor pihenni szeretne…
Mi megtapsoltuk, megköszöntük szétszéledtünk, s már a taxisok is odamerészkednek a végére.
