Valahogy úgy érzem, hogy ennek a cirkusznak sosem lesz vége, illetve csak akkor, ha vér folyik, fej hullik. Ez az egészségtelen bizonyítási, megfelelési kényszer kiöli a zemberekből, azt, ami valaha emberi volt, és már csak úgy mozognak, mint bosszúra szomjas vadállatok.. Nem a józan ész,az okos megfontolás hanem a gyilkos ösztön hajtja őket. Biztos csak az Ószövetséget lapozzák, kik kezében hatalom van, mert az Újszövetségben és a mi Jézusunkban sokkal több megbocsátás, az irgalom, mint bennük…Majd, ha odakerülnek, nekik kell elszámolni cselekedeteikkel…
Kati a kosaras
Sudár termetem ellenére igazolt kosaras voltam. Ott ismertem meg Katát. Igen ő Kata volt, szőke rövid hajú, jó alakú és igen rakoncátlan lány. Jól is kosarazott, helyes is volt és mindent kipróbált, amit csak lehetett. Imponálóan vagány volt: Elsők között gyakorolta az FKK-t, a szabad testkultúrát ( nudizmus) a délegyházi tó partján, búvárkodott, motorozott és lelkesen kereste azt a fiút, akivel legjobban működik a szex. Igazi független, erős szabad lány volt, akit egyszer csak megtalált a szerelem. Helyes, híres kosaras srác volt a kiválasztott, teljesen odavoltak egymásért, már az esküvőt tervezgették. Majd váratlanul a fiú bejelentette, hogy nősül, de a kiválasztott egy másik leányzó, egy Katinka, a barátja húga. Az én határozott csapattársam egy pillanat alatt összezuhant, és egy visszahúzódó, szúrós lány lett a szabadon szárnyaló vidáman bulizó szőkeségből . Nem tudom, hogy mi lett vele, remélem kiheverte ezt a nagy szerelmi csalódást és boldog nőként éli az életét!
Katák
Érdekes az egyetemen nagyon sok embert ismertem, de alig volt köztük Katalin. Volt ott Edit, Zsuzsa, Manyi ,Jutka, Eszter , de Kati viszonylag kevés. Igaz volt egy Kati nevű csoporttársam,helyes kedves lány volt, és mint ott a többség okos is. Kedveltük egymást, de nem jártunk egy társaságba. K
ét Kata azonban a mai napig ott van az életemben. Az egyikkel rövid ideig egy munkahelyen is dolgoztunk. Nagyon jópofa lány volt, csinos mosolygós, jó humorérzékkel is megáldva. Sose kaptam azon, hogy rossz kedve lenne. Egy időre elszakadtunk egymástól, mert évekig külföldön éltek, de mióta újra itthon van, hébe- hóba összefutunk és nagyon örülünk egymásnak. Közben ő háromgyerekes anyuka lett, sok mindenben változott, de a mosolya a régi.
Katával a másikkal már az egyetemen ismertük egymást, jóban is voltunk, de igazi barátságunk már anyukás korunkban mélyült el. Véletlenül egy helyre jártunk nyaralni, , így hamar egymásra találtunk és a gyerekeink szinte testvérként szerették egymást. Évekig együtt töltöttük a nyarakat, közös főzések, kirándulások fürdőzések, esti társas játék csaták szűk körben vagy nagy társaságban. A gyerekek időközben megnőttek, de a mai napig tartják egymással a kapcsolatot, mi meg öreg szüleként össze-össze járunk. Most kicsit szakítópróbájához ért barátságunk, nagyot csalódnék, ha nem állná ki a próbát!
Katalin
Dolgos létem alatt két fontos Katalinnal hozott össze az élet. Az egyikkel első munkahelyemen találkoztam, aki néhány évvel idősebb volt nálam és már anyuka. Rögtön egymásra hangolódtunk a munkában és lassanként a magánéletben is összejártunk. Azt hiszem, hogy az első munkahelyem olyan volt, amilyen csak a mesében van és ott volt, akkor. Nagyon jó kis társaság verődött össze, tudtunk közösen dolgozni, egyformán gondolkozni, segítettük, támogattuk egymást a munkában és munkahelyen kívül egyaránt. Kívánom, hogy mindenkinek jusson egy ilyen első munkahely: izgalmas munka, rendes főnökség, szuper társaság és sajnos kevés fizetés. Így lassan szétszéledtünk és véget értek a Katival közös nyaralások, síelések. Évek múlva véletlenül összefutottunk, örültünk és továbbmentünk… Majd néhány éve újra találkoztunk: Én, mint sajtómunkás, ő, mint önkormányzati képviselő ( "a történelem egyik legerősebbbb pártszövetségének" –Semjén Zs. tagjaként) Részemről nagy örömmel veregettem vállon, ő megfordult, megismert majd azt kérdezte kedvesnek nem mondható hangsúllyal: Te meg mit keresek itt? Mondok én: Sajtómunkás vagyok és a sajtótájékoztatóra érkeztem. Hangnem váltás következett, hisz a politikusnak ügyelnie kell a médiával való szívélyes viszonyra. Kedvesen invitált meg az általa szervezett színvonalas nőegyleti programra, és magánbeszédbe is elegyedett velem. Elmondta, hogy miután munkahelyéről elküldték a politikában találta meg a boldogulás útját. Ez legyen az ő baja, én meg elfelejtettem az ajánlott programot és igyekszem elfelejteni Katit. Akit én ismertem, akire felnéztem, és akit nagyon kedveltem, az a Katalin már régen nincs, sajnos.
Az én másik Katalinom Erdélyből érkezett a jobb élet reményében, és egy Magyarországon is jól ismert család egyik tagja volt. Olyan nevet viselt, amely tudóst, művészt színészt és más hírességet is adott a magyar nemzetnek. Okos, kedves diplomás lány volt, akinek asszisztensi munka jutott csak, de becsületesen tisztességgel végezte nem túl érdekes feladatát. Azt mondják, hogy elsőre nehéz kitépni gyökereidet az anyaföldből utána már mindenhol otthon leszel, vagy éppen sehol sem. Az én Katim is rájött, hogy itt sem jobb, mint otthon: többet keres, de többet is költ, igaz, hogy nyugodtabban élhetett. Bejelentkezett hát egy házasságközvetítőhöz és a messzi Amerikában talált férjet magának. Pontosabban a magyar származású fiatalember választotta ki őt. Könnyek között búcsúztunk el, még küldött az esküvőjéről képeket és hírt adott kislánya születésről is, akit Szilviának kereszteltek. Azt hiszem a névválasztásban nagy szerepet játszott rövid, de tartalmas barátságunk. Sajnos nem tudok róla, bízom benne, hogy boldog, mert megérdemli.
Kati az utolsó
Hű, milyen sok Katalinra emlékszem! Ő a sorban az utolsó. Már majdnem harminc éve ismerem. Barátságunk egy nyaralással kezdődött, ott voltunk egy helyen egy időben, és rögtön elfogadtuk egymást. Az eltelt harminc évben nagyon sok mindent csináltunk együtt:Teleltünk, nyaraltunk szórakoztunk , itthon is külföldön is. A gyerekeink, és mi is nagyon jóban voltunk. Aztán neki(k) jött egy új barátság és mi hátrébb szorultunk Eleinte rosszul esett, de a barátság szekerén csak közösen lehet ülni, így elfogadtam ezt a lazább kapcsolatot. Igazi szakító próba volt, mikor nagy bajba kerültek, olyanba, hogy rendszeresen a sajtó , a TV, rádió -híradók szereplői lettek, ami őket és akkor kicsi gyerekeiket is erősen megviselték. Mi odaálltunk melléjük, nemcsak titokban, hanem nyilvánosan is. Volt olyan, hogy együtt vacsoráztunk és a TV-ből ők néztek vissza, minket meg a pincérek fixíroztak. Mi azonban rá se hederítettünk, hisz, ha baj van, akkor az ember odateszi magát a barátai mellé, ha bűnös, ha ártatlan. Hisz erről is szól a barátság. A hála nem tartott sokáig, de már nem zavart, nem is érdekelt igazán.. Néha, meg gyakran is találkoztunk egy vacsora, egy közös koncert, egy jó színházi program erejéig és olyankor azon gondolkoztam, hogy ő(k) , vagy mi változtunk ennyit, hogy oly sok mindenben nem értjük már meg egymást. Majd jött egy közös munka és én bátran nekivetettem a hátam Katinak, hisz azt hittem, hogy a barátom. Majd kaptam egy akkora jobbhorgot, hogy a tízet is rám számolták. Megdöbbentem, hogy a barátnak hitt ember még csak annyi fáradságot sem vesz, hogy face- to face megkérdezze : Te ez tényleg igaz? Mondd el a te változatodat is kérlek!
Ezek szerint vénségemre is naiv és hiszékeny maradtam . Katit persze kiírtam a szívem nagy könyvéből, hisz méltatlanná vált arra, hogy barátnak nevezzem. Akkortájt frissen fájt amit tett, de már túl vagyok rajta, és azt is tudom: Jön még kutyára dér, vagy mi…
Tanulság: Ami nem öl meg, az erősít. Még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy melyik megoldás jut nekünk
