Kambodzsában a fehér idegen számára nem adódik sok szórakozási lehetőség Phnom Penh-ben. Lehet az utcán csak úgy lófrálni, de ’95-ben még léptem nyomon katonai dzsipek cirkáltak az utakon, amikről nem mindig lehetett tudni, hogy ellenség vagy barát-e. A csapból folyó vizet még fogmosásra sem nagyon ajánlották. Gyakoriak voltak az áramszünetek, a főváros lakóinak nagy része komfort nélküli otthonokban élt. A Mekongban fürödtek, mostak, onnan merítették a főzővizet. Minden finnyásság nélkül is nekünk ,fürdőkádhoz és tiszta csapvízhez szokott külföldieknek, hogy is mondjam, nagy idő kellett volna, hogy a helyi baktériumok elleni immunitást felszedjük. Erre a három hét kevésnek bizonyult volna, hát inkább kihagytuk.Volt már akkor a városban két, három luxushotel, ahol olyan volt minden, mint a nagykönyvben; steril és megbízható. Ezek mellett két olyan egység létezett a khmer fővárosban, amit az ott dolgozó, élő, turistáskodó nem helyiek és jómódú helyiek is szeretettel használtak, ez volt a Just Club és a Martini Club. Két klub, de milyen más!
A Just Club
A Just Klubba a belépővel biztosították a kontraszelekciót, ugyanis 10 dollár per alkalom díjat nem mindenki engedhette meg magának. Akkor azt gondoltam, hogy ilyen lehetett egy békebeli zárt hely a gyarmati időkben, ahol a bennszülöttek leginkább személyzetként jutottak lehetőséghez. Magas szöges kerítés vette körül a létesítményt, ahol egy nagy szabadtéri uszoda és egy konditerem fogadta a látogatókat. Franciákból volt a legtöbb Kambodzsában, hiába a közös múlt összekötötte őket, habár a fiatalok már inkább angolul tanultak. Itt a klubban is túlsúlyban voltak a franciák, de jártak ide amcsik, németek, japánok thaiok, és mi öt magyarok is megfordultunk ott. A medence körül kényelmes nyugágyak sorakoztak, és a pincér fillérekért hozta a frissen facsart gyümölcsleveket. A konditeremben néhány erőgéppel és szobakerékpárral javíthattál a kondíciódon. Az biztos, hogy a nyüzsgő, poros, szagos városban a béke szigete volt ez a hely. Jó volt ott úszni, ücsörögni és találgatni, hogy kiféle, miféle emberek választották Kambodzsát átmeneti otthonukként.
Martini pia és csajok
A Martini Clubba többnyire az itt tartózkodó férfiemberek jártak. Ez a klub is egy jól őrzött, fallal elzárt hely volt egy tágas félig fedett kerthelyiséggel. Beült ide a férfiember, rendelt valami italt, a zene szólt, és máris jöttek a szebbnél szebb lányok, hogy az urak ne érezzék magukat egyedül. A lányok döntő többsége Vietnamból érkezett, mert valahogy a helyi lányok nemigen kedvelték az effajta mesterséget.
Volt köztük magas és alacsony, nagyon fiatal és tapasztaltabb típus is, a legtöbbnek a haja hosszú és fekete, de néhányan a vörös árnyalataival színesítették személyiségüket. A vörös bronzos árnyalatai némelyiküknek nagyon jól is álltak, de a rezes és szőkébe hajló tónusok igen közönségessé tették ezeket a mind egy szálig törékeny teremtéseket.
Mivel a lányok és a kuncsaftok között a kommunikáció pár angol szóban kimerült, így a mélyebb beszélgetések „ kézzel-lábbal”, testbeszéddel, és kézrátéttel bonyolódtak. A lányok hivatalosan szórakoztató hostesként dolgoztak, akik feladata, hogy a vendég sokat és jókat igyon, de emellett arra is hajlandók voltak, hogy némi pénz ellenében ne maradjanak az úriemberek éjszakára sem egyedül. Hiába a keleti szolgálatkészség csodái itt nap mint nap megtörténnek!
A némi pénz, tényleg néhány fillér volt, akár tíz dollárért kaphattál egy egész éjszakát. Az ország belsejében ez az összeg egy dollárra esett. A legtöbb lány olyan férfira vadászott, aki hosszabb időt tölt Kambodzsában, ugyanis ilyen esetben a férfiú kizárólagosságot vehetett a hölgyre, az együttlét időszakára biztosított szállásért, kajáért és némi zsebpénzért . Ezek a hosszabb rövidebb időszakok a lányok számára a nyugalom rövid órái voltak; volt fedél a fejük fölött, volt mit enni , és csak egy férfival kellett ágyba bújni. Az sem volt ritka, hogy a lányokat kölcsönadták, az urak, ha ők nem tartózkodtak ott hosszabb ideig, vagy éppen eljött látogatóba a feleségük. Ilyenkor a kölcsönvevő biztosította a kisasszonyka megélhetését. Ennek ellenére elég nagy volt az aids fertőzöttek száma, hisz szűrővizsgálat akkoriban még biztosan nem volt. Ezért is jelentett biztonságot egy megbízható helyről kölcsönkapott partner. Mint megtudtam a rendes lányok Kambodzsában szoknya-blúz vagy nadrág-blúz összeállításokat viselnek és a könnyű nőcskék "egyenruhája" az overall. Mondanom sem kell, hogy nekem két könnyű overallom is volt,.
Honnan tudom mindezt a sok bölcsességet? Nem vagyok sem süket és vak sem, ráadásul jártam a fiúkkal a Martini Klubban, hogy saját szememmel is láthassam. Maradtam és nézelődtem addig, míg egy csapat hölgy meg nem szállta a pasikat. Akkor motortaxira pattantam és gyakoroltam a szállodai szobámban a daru pózt, és olvastam sokat, mert a helyi TV, hm nem hozott tűzbe.( folytatom)
