Lehet, hogy jobb is a Poltár, hisz a Polvax ama márciusi ifjakra hajazik, aki az idők során talán bölcsebbek lettek, de, hogy idősebbek, az egészen biztos. Szerencsére akad már a nézők közt fiatalka is egypár, de a derékhadat, hát mondjuk a 30+ adja. Azt tudom, hogy az egyik szervező annak idején bő egy éve úgy konferálta fel az újrainduló társadalmi, társasági klubot, hogy nem ülhetünk mi sem tétlenül, kinek létező, kinek még megszerzésre váró babérjainkon, hanem beszélnünk, cselekednünk kell saját eszközeinkkel. Ezért ébredt fel újra a hetvenes-nyolcvanas évek remek kezdeményezése. Amikor baj van, olyankor az egyívásúak összezárnak, mert attól lesznek erősek, miközben képesek félre tenni vélt és valós sérelmeiket egy közeledő sokkal nagyobb vész árnyékában. Hisz jelenlegi tudásunk szerint csak egyszer élünk, de ha nem is így van, ez a mi életünk itt és most, és nagy kár értelmetlen vitákkal mérgezni magunkat, hisz annyian teszik úgy is ezt. Csak remélni tudom, de azt nagyon, hogy ez az állapot előbb utóbb be is következik... Halljátok!!??A bevezető zagyvaság után kezdődjék hát az első Poltár krónikája. Szép számmal gyűltünk megint össze, mint eddig mindig a volt Makarenko utcában, ahol antivilágban az idegen nyelvek rejtelmeivel ismerkedtünk, most pedig az egyik történelmi egyház kollégiuma működik benne. A hallgatóságot StMartin hangolta fel szopránszaxofonjával és egy kis pánsíp muzsikával. Érdekes hangszer ez a szopránszaxofon, furcsán, búsan szól a romantikusabb daloknál, de képes akár nagyon sportosan zengeni, amikor délszláv motívumokat szólaltat meg. A pánsíp hangjai pedig az Andok fennsíkjaira röpítenek. StMartin igazi virtuozitással kezeli hangszereit és a rövid koncert végére valóban feloldotta fegyelmezett közönségét, sőt azt is megtudtuk, hogy nyáron az Aggteleki Cseppkőbarlangban láthatjuk viszont.
Rövid szünet után következett Sárközy professzor, aki briliáns előadásain sokunk fejébe próbálta annak idején a polgárjog alapjait elvetni, s aki most egy összefoglaló művel jelentkezett a könyvpiacon. Történelmi áttekintése 1978-tól indul és elviszi az olvasót egészen napjainkig, közben megismerhetjük a politikai élet kiválóságait, ahogyan ő látta, és belekóstolhatunk a jogalkotás nagy társasjátékába is. A beszélgetés kezdetén Sárközy professzor röviden bemutatta könyvét, amiről sztorizgattunk együtt is egy kicsit, majd következett a kérdések és válaszok ideje., ahol természetesen előkerültek a jelen jogalkotásának gyakorta vitatható kérdései is. Hisz szép dolog az emlékezés, meg nagyon tanulságos is, de a napjaink történései mindannyiunk bőrére mennek. Érthető, hogy a hallgatóságot inkább ez foglakoztatta. A professzor úr, aki leginkább tanárember, de a politika füstje is meg-megcsapta, középutas elveket vall, és igyekezett komplexitásában szemlélni az elmúlt majd két év törvényhozási gyakorlatát. Bemutatta nekünk a szerinte jó lépéseket, de közben felhívta túlkapásokra és egyes intézkedésekben rejlő veszélyekre is a hallgatóság figyelmét. A közönség ezt igen vegyes érzelmekkel fogadta, hisz akiket bizonyos törvényi változások hátrányosan érintettek, nehezen tudták ezek szükségességét belátni. Mindenestre elhangzott, hogy a kormány néha erősebben rángatja a megengedettnél az alvó oroszlán bajuszkáját ( értsd EU) és emiatt számíthatunk bizonyos paragrafusok esetén finomításra, változtatásra saját jól felfogott érdekünkben. Az nem derült ki, hogy ezeket vajon miért nem saját magunktól tettük... Sárközy professzor szerint szükség volt változtatásokra, hogy létrejöhessen egy működő állam, miközben a demokrácia pajzsán repedések támadtak és a fülkében sem lehet forradalmat csinálni, míg egyebet bátran. A beszélgetés baráti hangulatban zajlott és Sárközy professzor a végén és közben is hozzátette, hogy az egyes kérdéseknél, problémáknál saját véleményét osztotta meg velünk. Tíz órakor véget ért az este és többek szerint ott volt közöttünk: „Végre egy higgadt, tárgyilagos, imponáló európai..” .
